A közszolgálati rádióban nem illik, sőt törvénytelen márkaneveket említeni, hiszen burkolt reklámot jelenthetnek, ezért csupán annyit mondok, hogy létezik egy olyan mifelénk is elterjedt kávézóhálózat és kávékeverék, amelynek a neve véletlenül vagy tudatosan kapcsolatban áll egy nagyon híres amerikai színdarabbal.
Richard Nash valamikor a múlt század ötvenes éveinek a közepén írta ezt a színművet, meglehetősen gyorsan a korabeli marosvásárhelyi magyar színházban is bemutatták, olyan parádés szereposztással, amelyet az erdélyi művelődéstörténet azóta is számon tart. Később, a hetvenes években, Sütő András újrafordította, majd így futott be karriert, hiszen Nagyváradon, Temesváron és másutt megintcsak színpadra került olyan színészek előadásában, akiknek a játéka úgyszintén felejthetetlen. A színdarabból egyébként nagy művészi és pénzügyi sikerű film is készült Katherine Hepburn és Spencer Tracy fószereplésével, akikről később az egész világ megtudta, hogy itt alapozták meg az utóbbi 1967-es haláláig tartó magánéleti kapcsolatukat is.
Rainmaker – Esőcsináló, majd később Esőhozó ember néven fordították magyarra a darabot és a gazdasági válság valamint a szárazság sújtotta Amerikáról szólt. Egy eldugott farmon, hosszú ideje tartó aszályos hónapokban, amikor sem az állatoknak, sem az embereknek már nem volt ívóvize, és az érzelmi kapcsolatok és elsivárosodtak, megjelent egy bűbájos szélhámos, varázsló, aki mindössze száz dollár fejében azt igérte, hogy esőt fakaszt az egekből.
Azért emlékeztetek most minderre, mert mifelénk is hetek-hónapok óta tart a szárazság és már itt, a hegyekben is, ahol könnyebb mindezt átélni, mint a síkságon, elapadtak a kisebb hegyi patakok, jól látszik, hogy mennyire megviselte az eső hiánya nem csupán a termesztett növényeket, hanem az erdő-mező vadvirágait is. Sokan próbálnak Romániában is a legkülönbözőbb esőfakasztó módszerekhez fordulni. Dobrudzsában az ortodox egyházfők rimánkodnak térdrehullva legalább egy kis záporért, zivatarért, az aszály visszatérő téma más egyházfelekezetek papjainak, lelkészeinek a példabeszédeiben is. Van ahová már tartálykocsikkal hordják az ivóvizet és mindenfele, nemcsak az udvarokon, kertekben, hanem a temetőkben is szinte mindennaposak az öntözések, locsolások, az ember próbálja menteni, ami menthető és voltaképpen két dologért fohászkodik: hogy itt, a szomszédunkban érjen már véget a földi háború és hadd legyen helyette akár egy mennydörgéssel, villámlással, felhőszakadással kisért égiháború.
Sokan, sokféle módszert ajánlanak, hogy itt, Európa keleti felében legalább az elkövetkező években elkerüljük az aszálykárokat. Az öntözési rendszerek újratervezése, a hidrológiai rendszerekkel kapcsolatos vizsgálatok újraindítása, a folyók tavaszi megnövekedett vízhozamának a tárolása és így tovább. Közöttük hallottam a magyarországi közszolgálati rádióban több napon át az is, hogy a Magyarországon lehullott csapadék csak a magyarokat illeti meg, meg kell akadályozni, hogy az esővíz elhagyja az országot. Mivel Tusványoson ezekben a napokban mindent tudnak, mindenre adnak tanácsot, nagyon kiváncsi lettem volna, hogy ezt miként, milyen varázslatos módszerekkel érik el. Dehát ilyen témát nem láttam. Igaz, ott az Olt és a sör is még folyik. Hogy milyen márka, azt természetesen nem árulhatom el a közszolgálati rádióban.