A német egyetemeken szokás évente egyszer megtartani az egyetemek hosszú éjszakáját, amikoris bárki ingyenesen végig látogathatja az egyetemeket, beléphet a laboratóriumokba, kisérleteket végezhet el, előadásokat hallgathat meg, melyek évközben csupán a bennfenteseknek járhatnak ki…
A berlini Humboldt-Egyetemen egy biológiából doktoráló fiatal hölgy a transzszexualitás témájáról tartott volna előadást. Legújabb kutatásainak eredményeivel óhajtotta megismertetni közönségét. Az előadás arról szólt volna, hogy a biológia vizsgálódások kétségtelenné teszik: voltaképpen „két nem van”, nem kevesebb és nem több. Az előadás teljes címe: „Sex, gender és miért van a biológiában pusztán két nem?” Marie-Luise Vollbrecht azonban nem tarthatta meg előadását, mert a Harcos Jogászok és Jogásznők (a németországi gender ideológia terminusaiban szólva: Jurist*innen) Munkaközössége a hívek agresszív csoportját vonultatta fel, akik a szó szoros értelmében lehetetlenné tették az előadás megtartását. A csapat eltökélten a transzellenségesség ellen lépett fel, egészen pontosan lépett volna fel, mert a fellépésre már szükség sem volt, az egyetem vezetősége „elnapolta” az előadást. Azon az alapon, hogy a szóbanforgó egyetemen nem lehet helye queerellenségességnek, azaz a nemek közti átjárhatóság hangoztatásának. Az előadás virtuális hallagatósága egyszerre az utcán találta magát. „Az agresszióra hajlamos aktivisták véleménye, akiket egyszerűen nem érdekel biológia, a tudományokkal szembeni szkepticizmus mai légkörében talán érthető, de mindenképpen felháborító” – írta a Bildzeitung is.
Ennek ellenére az amerikai eredetű cancel culture, azaz a „kiiktatás kultúrája”, úgy tűnik, immár Németországban is hódít.
Hogy vannak, akik abban a fura meggyőződésben élnek, hogy a nemek nem biológiai eredetűek, hanem szociológiai képződmények, azaz valaki attól lesz férfi vagy nő, hogy a társadalom (a családi környezet és a tágabb társadalmi kontextus) mivé formálja őket, manapság bizonyos körökben elterjedt nézet. A gender elméletet ugyanis már jó ideje egyetemeken is oktatják.
A hasonló botrányok Amerikában és Nagybrittaniában is mindennaposak.
Ez önmagában nem is lenne nagy baj. Elvégre véleményszabadság van. A nyilvánosságban a legképtelenebb ötletek is megjelenhetnek. Hiszen amíg megalapozottságukat a szaktudományos nyilvánosság nem tisztázta, akár a látszatra a legképtelebbnek tűnő elgondolásoknak is helyük lehet. Néhány évszázaddal ezelőtt az vélekedés is abszurdumnak tűnt, hogy a Föld nem lapos (sokak számára horribile dictu még ma is az), vagy hogy a Föld kering a Nap körül és nem megfordítva. Hiszen mindennapi tapasztalat, hogy a föld „valóban” lapos és nem a Föld kering a Nap körül, hanem a Nap kell fel és nyugszik le nap-mint nap.
Végül kiderült, hogy ezek a számunkra – földlakók számára – valóban megkérdőjelezhetetlennek tűnő „tények”, valójában optikai csalódások csupán.
A problémák akkor kezdődnek, amikor bizonyos nézetekről már vitatkozni sem szabad. Ha ez korábban is így lett volna, ma is fantazmagóriák rabjai lennénk. Túlnyomó többségünkben – hála a tudománynak – ma már nem vagyunk azok.
A rettenetes azonban az, hogy a mai „demokrácia” a szó szoros értelmében hajlamos betiltani magát a tudományos vizsgálódást is. Az érzelmi-ideológiai indulatok jegyében. Egy kisebbség (miközben a nyelvi-kulturális kisebbségi jogok érvényesítésére irányuló törekvések Európa országainak zömében ma is tabu alá esnek) szabadon betilthatja a szabad vitakultúra és a szaktudományos gondolkodás érvényesítésére vonatkozó alkotmányos jog, sőt kötelesség gyakorlásának szabadságát is.
Kathleen Stoch, brit filozófusnő ún. tanszfób nézetei miatt nemrégen kénytelen volt kilépni a Sussex-i Egyetemről, mert nem csak az elvakultuk geneder-hívők, de viszonylag normális kollégáik sem mertek kiállni mellette, attól való félelmükben, hogy ők is haszonló sorsra jutnak. Ő ugyanis szintén azt az elvet vallotta, hogy a nemiséget pusztán biológiai alapon lehet tudományos tárgyilagossággal megállapítani.
A hasonló esetek Nyugat-Európában szintén mindennaposak.
Németországban ma már a Bundestag előtt van egy törvény is, mely szerint a személyazonossági iratokban minden 14 évnél idősebb emberi lény évente váltogathatja nemi hovatartozását, „keresztnevét” is lazán cserélgetve. Mindehhez a nemi hovatartozás tényszerű megállapítása, vagy akár orvosi szakvélemény sem szükségeltetik. Ha a fiatalkorúak szuverén döntései ellen a szülők mégiscsak óvást emelnek, úgynevezett családi bíróságoknak kell beavatkozniuk. A jogászok jelentős részének véleményalkotási képességéről pedig fentebb már szóltunk…
Jövőben valószínűleg egy egészséges férfi lent ugyanolyan laposnak bizonyulhat majd mint felül az egészséges nő. És mindketten, mint lábuk alatt a Föld…