Kilencvennyolc évvel ezelőtt, 1924. február 17-én Johnny Weissmüller megdöntötte a 100 yardos gyorsúszás rekordját; 52.4 másodperces eredménnyel nyert. Bár látszólag nem sok keresnivalója van egy ilyen hírnek a nyelvi rovatban, én mégis úgy érzem, hogy érdemes beszélni róla. Elsősorban azért, mivel a számos Tarzan-filmből jól ismert Johnny Weismüller 1904-ben, a ma már Temesvárhoz tartozó Szabadfaluban született egy bánsági sváb család gyermekeként Weismüller János Péter néven.
1905-ben a család az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol néhány évvel később – az orvosok javaslatára – úszni kezdett a későbbi Tarzan. Végül ő lett úszósport első sztárja öt olimpiai aranyéremmel: az 1924-es párizsi olimpián a 100 és a 400 méteres gyorsúszás, illetve a 4 × 200 méteres gyorsváltó után állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára, négy évvel később, Amszterdamban pedig 100 méteres gyorsúszásban, valamint a 4 × 200 méteres gyorsváltóban szerzett olimpiai bajnoki címet. Egyébként vízilabdában is remekelt: a francia fővárosban bronzérmes volt, míg a holland fővárosban 5. helyen zárt az amerikai csapattal. 1922 és 1928 között hatvanhét világrekordot állított fel, és riválisai egyetlen versenyen sem tudták őt legyőzni.
Úszópályafutása végül egy neves forgatókönyvíró miatt ért véget, pontosabban a vele való találkozás miatt döntött úgy, hogy a filmvilágban is szerencsét próbál. Első filmjét 1929-ben forgatta, majd az igazi sikert a Tarzan, a majomember hozta meg számára 1932-ben. Több mint száz jelentkező közül választották ki erre a szerepre, a meghallgatáson ugyanis olyan meggyőzően adta elő a legendás és emblematikus üvöltést, hogy már nem merült fel kérdés a főszereplő kilétével kapcsolatban. Amúgy ez volt Hollywood első hangos Tarzan-feldolgozása a sokak által ismert Tarzan-üvöltéssel, és bár rajta kívül többen is eljátszották a főszerepet az elmúlt évtizedekben, a szakemberek szerint a jellegzetes kiáltásnak is köszönhetően az ő alakítása volt a legsikerültebb.
Karrierje csúcsán a hollywoodi elit által is irigyelt, fényűző életet élt, ez az életmód azonban rendszerint felemésztette a pénzét. Az utolsó, vele forgatott őserdős kalandot 1948-ban mutatták be, utána viszont az egykori úszó karrierje hanyatlani kezdett, egyre kevesebb filmben kapott szerepet, és fokozatosan leszegényedett. A magánélete sem volt zökkenőmentes, ugyanis ötször házasodott.
Élete utolsó éveiben segédmunkákat vállalt, másként nem tudta volna fenntartani magát. Végül 1984. január 20-án, Acapulcóban, magányosan, leépülve hunyt el. 2004-ben egy temesvári rendező, Florin Iepan készített róla dokumentumfilmet Az első, az egyetlen, az igazi Tarzan címmel.