Van egy kedves Bálint napi szokás, ami nem kevés lírát kitakar. Ezen a napon adják át a Balassi Bálint-emlékkardot. A díjat a magyar líra élvonalába tartozó, európai szellemiségű költőknek, valamint a magyar költészetet – köztük Balassi Bálint verseit – fordító idegen anyanyelvű külföldi irodalmároknak ítéli meg évről évre a Balassi Kuratórium 1997 óta. Idén Bence Lajos, a szlovéniai Lendván élő magyar költő és Elena Lavinia Dumitru román műfordító vehette át.
Elena Lavinia Dumitru román műfordító a Bukaresti Egyetem Hungarológia Tanszékén Molnár Szabolcs professzor diákjaként ismerte meg a magyar irodalmat, és szerette meg Balassi költészetét. Balassi Bálint – Bálint Balassi Célia-ciklus – Ciclul Celia című kétnyelvű verseskötete 2016-ban jelent meg. Elena Lavinia Dumitru igényes tanulmányt is írt Balassi Bálintról.
„Az ideális az lenne, ha több magyar–román fordítás lenne. Ezt viszont sok tényező befolyásolja, nem feltétlenül a megfelelő fordítón múlik, hanem egy egész rendszeren, ami nem mindig működik kifogástalanul. Van minőségi alapanyag – régi, modern, kortárs, posztmodern is, ezért nem emelnék ki egy bizonyos korszakot a magyar irodalomból. Ha mégis választanom kellene, akkor az egyetemi tananyag részét képező művek fordítását helyezném előtérbe” – nyilatkozta Elena Lavinia Dumitru, aki jelenleg a római La Sapienza Egyetem tanára.
Bence Lajos régi ismerősöm. Érdemesült arra, hogy az erdélyi magyar verskedvelők is megismerjék hazatérítő verseit. Lajos kiváló, az irodalmi kánon és az esztétikai értékek magas mércéje szerint megáldott tollforgató. Korai verseiben a nemzeti és humán értékek kerültek előtérbe. A kilencvenes évektől egyre nagyobb figyelmet fordított a szűkebb szülőföld szeretetére, a tenyérnyi haza megtalálására. A hatezer lelkes muravidéki magyarság irodalmának megismertetésében és a fiatal költők útra indításában is jelentős szerepe volt.
Balassi a végvárak vitézeként vált a magyar reneszánsz költőjévé. Bence Lajos is az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzése után a magyarság délnyugati végvárába, szülőföldjére tért meg és soha nem adta fel a nyelvcsatát, az identitásharcot. Úgy vélte: mi lehet ez széles föld felett/ szebb dolog az végeknél?
Lajos ráadásul a bor szerelmese is, szürke barátja verseinek tökéletességével vetekszik. Ismeretségünk is egy palack szürkebaráttal kezdődött, amit Komáromban költöttünk el, ha már összehozott a sors. Később Lajos lett a Külhoni Magyar Újságírók Egyesületek Konvenciójának hivatalos és baráti beszállítója. Ő tartott elméleti és gyakorlati felkészítőt a bor esztétikájából: ha nincs talpas üvegpohár, nincs bor – mondta fenyegetően. Majd az autója csomagtartójához ment, és kicsomagolta az előkészített poharait. Aztán töltött, és emelte poharát:
„legyen, kivel az egészet
együtt isszuk meg. S ne magunkban
mint a vadkan, ki reggelente
a tükörből köszön reánk vissza
miután a pálinkáját fenékig kiitta
s agyart csak befelé növeszt
már”.
Jó kezekbe kerültek a Balassi Bálint kardok. Elena Lavinia Dumitru köszönjük a ránkfigyelését.
Bence Lajos téged az Isten éltessen ott a szőlő szegélyezte muravidéki végvárban! És éltessen mindenkit, aki e nemes harcot megharcolja. Balassi soraival köszöntelek:
„Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek
dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel
áldjon Isten mezőkbe!”