Az orosz-ukrán konfliktus kiinduló pontja az ukrajnai oroszellenesség eszkalációja volt. Azaz a xenofóbia és a nacionalizmus. Aminek az ukránok esetében második világháborús gyökerei is voltak és vannak. Az ukránok nagy része – igaz, a Sztálin által Ukrajna ellen elkövetett korábbi atrocitások miatt is – Hitler oldalára állt. Amit „természetesen” Sztálin ismételten megtorolt.
A Nyugat ezt a továbbra is virulens oroszellenességet próbálja saját geostratégiai érdekeinek szolgálatába állítani. Az oroszellenes érzelmek az amerikai-orosz konfrontáció legszenvedélyesebb európai támogatói, a lengyelek és a románok esetében is fontos szerepet játszanak. (Persze egyik esetben sem teljesen alaptalanul.)
A Európai Unióban és a Nyugat egyéb államaiban semmiről sem lehet többet hallani, mint a rasszizmusról, nacionalizmusról, xenofóbiáról. A balliberális berendezkedésű államokban ez a politika legfontosabb jobboldal elleni argumentuma.
De hogy ezek a jelszavak mennyire konjunkturálisok, azt nem csak az Ukrajnában élő kisebbségek sorsa iránti érzéktelenség jelzi leginkább. Amerikai nézőpontból például a több mint tízmilliós lélekszámú ukrajnai orosz kisebbség gyakorlatilag nem is létezik. Azaz messze túlterjed Kelet-Európán, ahol a gyűlölködés és a xenofóbia legitim indulatnak számít (lásd a mi AUR-unkat is).
Még az Európai demokrácia egykori mintaállamában, Nagy-Britanniában is sokkoló adatok látnak napvilágot. Az angolok is óvakodnak attól, hogy muszlim honfitársaikat magukra haragítsák. Az ír terrorizmust alaposan megjegyezték maguknak, nem akarnak újabb „állampolgári” konfliktusokat.
A Community Security Trust az elmúlt évben 2 255 zsidóellenes támadást, rongálást, gyalázkodást vett nyilvántartásba, 34 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. S ezek – a legsúlyosabb esetektől eltekintve – még a bíróságokig sem jutottak el. Különösen sok volt a gyűlöletkitörés tavaly májusban, az izraeli-palesztin konfliktus kiújulása idején. A tüntetők nem érték be a természetesnek tekinthető tiltakozással. Egyenesen a – konfliktusban teljesen vétlen – angliai zsidó közösség ellen támadtak. Nem csak a holocaustot éltették. Az egyes zsidó embereket és zsidó létesítményeket is engesztelhetetlen gyűlölettel támadták.
A zsidó közösség tagjainak 176 személy elleni támadást, 86 – zsidó javakat ért – kártételt és megszámlálhatatlan szóbeli sérelmet kellett elviselniük. Piti Patel, Boris Johnson kormányának konzervatív belügyminiszternője szerint mindez világos jele annak, hogy a rasszizmus a második világháború rettenetes tapasztalatai nyomán sem tűnt el. A gyűlölet tovább dühöng és csak alkalomra vár, hogy tömegessé, s ekként büntethetetlenné is válhasson.
A világpolitika és a nemzetközi jogrendszer irányítóinak értelmi színvonalára, implicite érzelmi beállítódására vall, hogy képtelenek ráébredni: világunk minden súlyos konfliktusa – okként, ürügyként, ideológiaként – a kisebbségellenességben gyökerezik. A közösségek emberi jogainak garantálása nélkül az individuumra alapozott jogvédelem csupán vékonyka lepel, melyet a közösség elleni támadások különösebb nehézség nélkül szétzilálhatnak.
S ami már tényleg Ionesco-drámába illő fejlemény, hogy amíg Európa államaiban a zsidók, cigányok, a nyelvi-kulturális kisebbségek jogfosztottsága és megalázása bocsánatos bűn, egyes államokat minden további nélkül szőröstől-bőröstől antiszemitának lehet bélyegezni. Pusztán politikai okokból. Mint például Magyarországot, ahol legalábbis a jobboldali kormányzás évei alatt – ha csak nem az időközben baloldalivá szépült jobbik soraiból – egyetlen antiszemita támadás sem történt. (Mert ha a történt volna, attól lett volna hangos a nemzetközi sajtó…)
Korunk egyik legfontosabb kérdése: mikor ébred rá a világ, hogy a rasszizmus, a xenofóbia, a nacionalizmus mindig közösségi érzület, az egyén rokon- és ellenszenvei nem alkalmasak emberiségellenes bűntettek elkövetésére. Ezek az érzelmek (az ad abszurdum vitt rokonszenv is) csak közösségi érzületként válhat társadalmi veszéllyé. Közösségeket pedig csakis – a nemzetközi közösség által ez idő szerint elutasított – közösségi jogok védelmezhetnek.
Észbontó, hogy a nemzetközi organizmus épp a gyűlölködéssé fajuló közösségi érzületek ellen képtelen tagjait (implicite közösségeit) immunissá tenni. Azok továbbra is akadálytalanul fertőzhetnek egy olyan világban, melyben akár egyetlen elborult elme is képessé válhat megsemmisülésbe taszítani az emberiséget. Mert a hangsebességnél többszörösen gyorsabb hiperszonikus – tehát gyakorlatilag kivédhetetlen – rakéták és a hozzájuk csatolt nukleáris robbanófejek ellen gyakorlatilag nincs légvédelem. Azaz csak a műholdak esetleges jelzései nyomán azonnal beindított ellencsapás van. Vagyis egymás kölcsönös megsemmisítése.
A nukleáris hamu. Melyben nem a gyűlölködés az, ami hamvába hal, hanem maga az emberiség…