„Annak ellenére, hogy börtönbüntetésre számíthat, visszatér a hazájába…” – olvastam nemrég az egyik cikkben. Az annak ellenére szókapcsolat idegen mintára terjedt el a nyelvünkben, és a nyelvészek szerint nyugodtan helyettesítjük a bár vagy a noha megengedő kötőszóval. Az eredeti mondat így hangzana kétféleképpen: „Bár börtönbüntetésre számíthat, visszatér a hazájába…” „Noha börtönbüntetésre számíthat, visszatér a hazájába…”
Az értelmező szótárban ez olvasható a noha kötőszóval kapcsolatban: „A vele bevezetett mondat vagy mondatrész olyan okot, feltételt, lehetőséget tartalmaz, amelynek megléte ellenére a várt okozat helyett annak ellenkezője következik be. Az utána következő mondatban gyakran ellentétes kötőszóval.” Babits Mihálynál például így jelent meg: „Noha a kliensek visszavonták panaszukat, […] a Kamara mégis törölte tagjai sorából.”
De mi is a megengedés? A Nyelvművelő kéziszótár szerint a kijelentés tartalmával szembeni állásfoglalásunknak egyik sajátos kifejezésmódja. Régebbi kötőszói közé tartozik az ámbátor, a holott és a jóllehet, manapság viszont ritkán vagy egyáltalán nem használjuk őket.
„A megengedő is kötőszó szórendi helyére nézve fontos szabály, hogy a ha, bár kötőszóval vagy akár-, bár- előtagú névmással kezdődő mondatokban az is kötőszó az állítmány mögé (több szóból álló állítmány esetén a segédigei rész mögé) kerül” – olvasható a Nyelvművelő kéziszótárban. Például: „Ha a szoba rendetlen is, Ibolya jól érzi magát benne.” „Ha megnézte is, bizonyára nem gondolt arra, hogy ebben a palotában ő lesz valaha az úrnő.” „Bármennyire ráérnék is, nincs kedvem találkozni vele.” Ennek ellenére többször olvashatunk ilyen vagy ehhez hasonló mondatokat: „Ha meg is nézte a filmet, aligha volt rá hatással.” A nyelvészek szerint kerülendő a mondat elején lévő szórend, helyette ezt ajánlják: „Ha megnézte is a filmet, aligha volt rá hatással.”
És mi a helyzet a tagadó mondatokkal? Ezekben „a megengedő is kötőszó a mai nyelvben már jobbára közvetlenül a tagadószó mögé kerül”. Például: „Ha nem is nézte meg alaposan, legalább rápillantott.” A Nyelvművelő kéziszótár szerint a szórendet nem minősíthetjük hibásnak, bár választékosabb ez a változat: „Ha nem nézte is meg alaposan, legalább rápillantott.”
Mielőtt elbúcsúznék, két dologra szeretném felhívni a figyelmet: jövő hétfőn lesz a Valentin-nap, és mivel tulajdonnévvel képzett összetételről van szó, kötőjellel írjuk (a Bálint-napra is ugyanez a szabály vonatkozik). Ráadásul közeledik a házasság hete, amelyet az elmúlt napokban többször láttam nagy kezdőbetűkkel írva. Valójában a csupa kisbetűs írásmód a helyes. A programajánlókban erre is érdemes figyelni.