A Neue Zürcher Zeitung a kérdés négy szakértője tollából terjedelmes cikket jelentet meg azzal a meghökkentő címmel, hogy „Öt megfontolás, melyek miatt sok német Putyin pártján áll.” A cikk nem közöl statisztikákat, így aztán nem tudhatjuk meg, hogy mennyi is az a sok. De hogy valóban sok németről lehet szó, azt épp a pontos százalékarány elhallgatása jelzi. Vagy azért, mert a pontos arány szakkörökben már ismeretes, de nem tanácsos elfecsegni, vagy azért, mert a szakemberek nem tartják ildomosnak a népességet erről a kérdésről megkérdezni sem. Túlságosan blamás lehetne. Mármint az amerikai szövetségesek szemében… Azt azonban a szerzők is elismerik, hogy az Oroszország iránti szimpátia a német népesség minden rétegét és korosztályát áthatja. És nem csak Keleten, ahol fölrajzi és történeti okok is közre játszhatnak, de a volt Szövetségi Köztársaság dél-nyugati tartományaiban is, ahol szintén bőven vannak Putyinnak lelkes hívei.
Érdemes tehát áttekinteni a felsorakoztatott argumentumokat.
Az első érvet a szerzők (szinte már hivatászszerűen) az orosz propagandában látják. Annak ellenére is, hogy beismerik a németek az orosz propaganda adókat, főként az egykori Russia Tudayt, újabb nevén a RT DE-t nem tartják teljesen hiteles hírforrásnak. Túlságosan is propaganda ízű. De a szélsőjobboldalinak tekintett AFD, melynek új főnöke, Tino Chrupalla egy delegáció élén Moszkvában Lavrovval is találkozott, jelentős hatással van a német közvéleménynek – a pártszimpatizánsok számát messze megahaladó – részére is. A helyzeten az adó működésének akadályozása és az ellene irányuló német propagandahadjárat sem látszik sokat változtatni. Fontosabb szerepe van a Nord Stream 2-höz kötődő gázlobbynak, melynek élén a sajtó az egykori szociáldemokrata kancellárt Gerhard Schrödert látja.
A második szempont már megfontolandóbb. A németek az indiaiakhoz hasonlóan Oroszországban stratégiai partnert látnak a világelsőségre törő – és Európában is agresszíven terjeszkedő, s ezért távlatilag német érdekeket is súlyosan sértő Kínával szemben.
A harmadik ok talán legsúlyosabban esik a latba. Oroszország Németország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. És ez a partnerség kölcsönös. Németország nem csak az energiahordozók, petrokémiai termékek és ritka fémek jelentős részét, gyakorta közel felét szerezi be Oroszországból, de az oroszok is a német ipar, főként a gépgyártás legfontosabb felvevőpiacát jelentik. 2018-ban a német orosz kereskedelem volumene elérte a 25,9 százalékot, az orosz-német a 36-ot. 2019-ben nagyjából ugyanez volt a helyzet, csupán 2020-ban csökkent némileg az Oroszországba irányuló export és még nagyobb mértékben az onnan érkező import. Oroszország a német exportban a 15. helyen áll. A legfontosabb hasonló felvevő piac Amerika csupán az export 8,6 százalékát fedi le. A vezetéken érkező földgáz fele még ma a Nord Stream 2 beindulása előtt is Oroszországból származik.
Negyedikként Putyin a mainstream-sajtó ellenlábasaként dicsőül meg németek szemében. A férfiasság mintaképeként, amint meztelen felsőtesttel és cowboy-kalapban vágtat a szibériai Tajgán. Az orosz elnökben a németek a hagyományos konzervatív-hazafias értékek képviselőjét látják, melyekről őket a német sajtó szeretné leszoktatni. A robosztus és világos politikai vonalvezetés az elpuhult német polgároknak nagyon is imponál. Putyin amerikaellenességét még a baloldal is rokonszenves antimainstream attitűdnek találja.
És végül a második világháborús német bűntudat. A német állampolgárt a szó szoros értelmében megrázta Putyin Bundestagban elmondott beszéde, melyből a német hallgatóság nyíltságot és a németek iránti rokonszenvet olvasott ki. Egy olyan ország képviselője részéről, melynek népeire Németország annyi szenvedést zúdított. Mindehhez még hozzájárul az orosz kultúra iránti mély rokonszenv és az orosz irodalomnak az „orosz lélekről” alkotott képe, mely sok németre ma is lenyűgöző hatással van.
Ezek a tények jól mutatják, hogy amikor az amerikaiak Európát és annak vezető államát egyoldalúan az amerikai érdekek szolgálatába próbálják állítani, nem a német kormányzattal, hanem a mainstream sajtóban rejtve maradó közvéleménnyel állnak szemben.
Ezzel a lappangó német közvéleménnyel pedig – úgy tűnik – mind nehezebb dolguk lesz. A mainstream sajtó kétségbeesett ellenkampányai, az „összeesküvés elméleteket és diverziós kísérleteket sugárzó” orosz tulajdonú RT DE cenzúrázására illetve betiltására tett erőfeszítések dacára is.