Oroszország és Ukrajna pattanásig feszült viszonyát elemezve, a kommentátorok többsége általában az orosz invázió mellett, illetve ellene szóló racionális érveket veszi számba, úgymint Oroszország birodalmi hagyományai, Vlagyimir Putyin elnök azon ambícióját, hogy valamilyen formában feltámassza a volt Szovjetuniót, az orosz és az ukrán hadsereg létszámát, felszereltségét, a várható nyugati szankciók visszatartó erejét stb.
Van azonban a kérdésnek egy érzelmi vonatkozása is, amivel viszonylag keveset foglalkoznak, pedig ennek komoly társadalom-lélektani hatása van. Erre már Zbigniew Brzezinki, aki Jimmy Carter elnök híres nemzetbiztonsági tanácsadója volt, 1974-ben utalt. A lengyel származású politikus a helyi viszonyok pontos ismeretében fogalmazott, amikor azt írta, hogy „Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Ukrajna nélkül Oroszország megszűnik birodalom lenni, de ha Ukrajnát megvesztegetik, majd alárendelik, Oroszország automatikusan birodalom lesz”. Ezt a gondolatot sokkal részletesebben fejtette ki Timothy Snyder, politológus, egyetemi tanár nemrég magyarul is megjelent könyvében, A szabadság felszámolása címűben. Az alábbiakban ebből idézek néhány gondolatot.
Nevezetesen arról van szó, hogy Vlagyimir (más források szerint Volodimír vagy Valdemar) rusz nagyfejedelem 988-ban Kijevben felvette a kereszténységet. Az oroszok ettől a pillanattól tekintik magukat keresztény birodalomnak. E tekintetben eléggé visszás dolog, hogy az orosz kereszténység bölcsője Oroszországon kívül esik. Ezt a zavaró körülményt igyekezett áthidalni Vlagyimir Putyin, amikor 2013 júliusában az esemény évfordulóján az orosz és az ukrán népről szólva kijelentette: „Spirituális egységünk a Szent Rusz 1025 évvel ezelőtti megkeresztelkedésével indul”. Ugyanazon év szeptemberében Putyin immár hivatalos politikai doktrínává avatta az orosz-ukrán egység elméletét, amikor a Valdaj Klubban külföldi és orosz közméltóságok számára tartott éves beszédében (az egyetlen ilyen tanácskozás volt, amelyet az orosz állami televízió is közvetített) azt mondta: „Közösek a hagyományaink, a történelmünk és a kultúránk. Nagyon hasonló a nyelvünk. Ebben az értelemben – ismétlem – egy nép vagyunk.” Az már csak bájos tréfa volt Putyintól, hogy egy parlament előtti beszédében párhuzamot vont saját keresztneve és az egykori kijevi nagyfejedelem neve között.
Az egy nép elméletét az orosz elnök azóta több cikkében is kifejtette, legutóbb tavaly júliusban, amikor Az oroszok és az ukránok történelmi egységéről című terjedelmes esszéjében azt írta, hogy az a fal, amely az utóbbi években Oroszország és Ukrajna között emelkedett, „egy azonos történelmi és szellemi tér részei között”, a két nép közös szerencsétlensége és tragédiája.
Megjegyzendő, hogy a „közös történelmi és szellemi tér” kifejezést Carl Schmitt náci jogász használta először. Az, hogy ez Putyin szóhasználatában is megjelent aligha tekinthető véletlennek. Az orosz szélsőjobb a 2010-es években újra felfedezte Iván Iljin deklaráltan fasiszta filozófust, Schmitt egyik csodálóját. Az elnök környezetében kialakult egy olyan szellemi műhely, amelyik magáévá tette Iljin elméletét arról, hogy Oroszország egy ártatlan test, amelyet mindenképp meg kell védeni a romlott Nyugat fertőjétől. Ebben az összefüggésben éli másodvirágzását az Eurázsia projekt amelyiknek lényege az, hogy egy a Csendes Óceántól az Atlanti Óceánig tartó birodalom jöjjön létre, megmentve ezáltal Európát a perverziótól és kiterjesztve föléjük is Oroszország-anyácska védőkarját. Az Eurázsia terv egyik leglelkesebb szorgalmazója Szergej Glazijev, Putyin elnök külpolitikai tanácsosa (egyébként már Jelcinnek is dolgozott, de akkor korrupció miatt kirúgták). Ő egyértelműen kijelentette, hogy az orosz külpolitika az eurázsianizmus filozófiájára épül. Glazijev – aki egyébként ukrajnai születésű – egyáltalán nem szívbajos, amikor egykori hazája jövőjéről nyilatkozik „Oroszország elfoglalhatja Ukrajnát, ha az nem csatlakozik Eurázsiához” – mondta a politikus. Ugyancsak Putyin think tank-jének a tagja Alexandr Prohanov szélsőjobboldali, antiszemita író, újságíró, akinek a rádióműsorában az orosz elnök szívesen osztja meg gondolatait a világról és Oroszországról. Egyik ilyen beszélgetésük alkalmával Putyin elmondta, hogy a legnagyobb hiba szerinte a Szovjetunió felbomlása volt, majd feltett hallgatóinak egy költői kérdést: „Mondhatjuk-e azt, hogy Oroszország egészséges és teljesen meggyógyult a Szovjetunió szétesése után?” Az elnök rögtön meg is válaszolta saját kérdését, mondván, hogy „Nem, az állam természetesen még mindig meglehetősen beteg, de itt fel kell idéznünk Ivan Iljint: „Igen, országunk még beteg, de nem szökünk meg anyánk betegágya mellől”.