A fehérorosz-lengyel határon a helyzet annak ellenére is mind súlyosabbá válik, hogy európai közvetítéssel sikerült elérni, hogy arab légitársaságok hajlandónak mutatkoznak arra, hogy beszüntessék a migránsok szállítását. Sőt, Irak arra is hajlandónak mutatkozik, hogy visszafogadja Fehéroroszországba „menekült” polgárait. Iránból viszont továbbra is folytatódik a légiszállítás. A lengyel hatóságok szerint, melyek szilárdan eltökéltek, hogy megőrzik államuk szuverenitását és egyben Európa külső határait, ez esetben nem migránskérdésről, hanem kifejezetten politikai válságról van szó, melynek célja az Unió destabilizálása. A migránsok zöme Irakból, Szíriából, Afganisztából – Iránból érkezik.
A határ mentén, ahol kb. tízezer bevándorlóval 15 ezer rendőr, és 12 ezer katona áll szemben, folytonosak az erőszakos összecsapások, melynek már legalább kilenc halálos áldozata is van. Igaz, haláluk oka tisztázatlan. A máris dermesztő hidegben minden elképzelhető. Kétséges azonban, hogy a rendkívül hosszú fehérorosz-lengyel határon pusztán hagyományos rendfenntartó eszközökkel lehetséges-e biztosítani a határvédelmet. Az EU felajánlotta a külső határok védelmére szolgáló Frontex segítségét. Ezt azonban a lengyelek elutasították. Érthető, hogy nincs szükségük egy olyan államszövetség segítségére, mely a lengyel Alkotmánybíróság döntéseit illegálisnak minősíti és az országot súlyos büntetésekkel fenyegeti. Arról nem is beszélve, hogy a Frontex eddig sem volt hivatása magaslatán.
Ráadásul a Nyugat által támogatott ellenzék nem csak a Frontex elutasítását bírálja, hanem a migránsok elleni kemény lengyel fellépést is, és támogatja azokat a határzónában tevékeny aktivistákat, akik ellátják az országba bejutott úgynevezett menekülteket és segítik őket a menekültjogi kérvény benyújtásában. Igaz, a polgári liberális pártok támogatják a kormányzat intézkedéseit. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy itt nem fehérorosz-lengyel konfliktusról van szó. A történések hátterében burkolt nemzetközi ellentétek húzódnak meg. Azok az államok próbálnak visszavágni Európának, melyeket – különböző okokból – szankciókkal sújt.
Az EU szorult helyeztében Charles Michel révén azt is megígéri a lengyeleknek, hogy az EU részt vállal a határátlépéseket hatékonyan elhárítani képes határkerítés megépítésében. Amit Magyarország tekintetében visszamenően is elutasít. A lengyelek egyelőre nem is az európaiakkal tárgyalnak a kerítés ügyében, hanem az angolokkal. Az angol szakemberek már meg is érkeztek a határzónába, hogy felmérjék a helyzetet.
Európa Fehéroroszországot és személy szerint Lukasenkot és környezetét újabb szankciókkal fenyegeti. A lengyelek gyanúja szerint az Európai Unió provokációja nyomán az érintett államok (nem csak Fehéroroszország) által irányított emberkereskedelem folyik. A NATO légiereje is megjelenik a körzetben, amire az oroszok a NATO-val való határok mentén atomfegyverek hordozására is alkalmas repülőgépekkel járőröznek. S Lukasenko azzal fenyegetőzik, hogy elzárja a frissen elkészült, de még át sem adott Nord Stream 2 nevezetű gázvezetéket, ami a jelen energetikai helyzetben Európa és főként Németország számára a szó szoros értelmében vett katasztrófa lenne.
Persze Lukasenko fenyegetőzése aligha lehet több blöffnél, hiszen a gázszállítás szabotálása nem csupán Európát sújtaná, de az orosz gazdaságon súlyos érvágás lenne. Putyin egyébként nem is támogatja nyíltan a fehéroroszokat. A tárgyilagos szemlélő szerepét játssza és mind a két felet, Európát és Lukasenko keleti partnereit, főként Törökországot és Iránt is felelőssé teszi a konfliktus eszkalációiért. Miközben a migránsokat szállító repülőgépek orosz repülőtereket is igénybe véve bonyolítják le „üzleteiket”.
A nyugati sajtó így aztán Putyinban látja nem csak a felbujtót, de a segítőtársat is. A szerencsétlen menekültek sorsra, akik akár életük kockáztatása árán is el szeretnék érni Európát, ezúttal mintha kevesebb aggodalmat keltene, mint Magyarország esetében keltett és kelt. Igaz, Magyarországra nem a szerbek szállították a migránsokat, hanem az adósságválság miatt a németeknek kiszolgáltatott görögök és olaszok engedték be őket Európába. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyrészt tönkretegyék az európai nemzetállamokat, másrészt azért, hogy felvevőpiacot teremtsenek áruik számára egy hagyományaitól, kultúrájától megfosztott heterogén Európai Unióban, melyben a nyelvi-kulturális közösségek akadálytalanul keveredhetnek egymással, hogy elveszítsék a gazdasági terrorral szembeni önvédelem minden lehetőségét. A fehéroroszok megbízható források szerint szabályosan állatcsordákként terelik a határokra a migránsokat. Közben persze élelmiszerrel és minden szükségessel el is látják őket.
Valóban úgy tűnik: a Nyugat és a Kelet, mely a migránsokat, hatalmi vetélkedésük során közvetve vagy közvetlenül maga juttatta mai kilátástalan helyzetükbe, továbbra is saját hatalmi céljai érdekében manipulálhatja a maguk részéről szintén egyfajta hódító szándékkal érkező szerencsétleneket. Ennek a feltevésnek az igazolása az, hogy mindig azokon csattan az ostor, akik szembeszegülnek a központi akarattal: Magyarországon és Lengyelországon.
A Német Handelsblatt azt is szóvá teszi, hogy Putyin felrója Európának: miért nem fogadja ugyanazzal a szívjósággal a Lengyelországba „menekülőket”, mint a például az Olaszországba e pillanatban is szabadon bejáró, sőt segélyszervezek hajói által fuvarozott migránsokat.
A kérdés, még ha a dologban nem egészen ártatlan Putyin teszi is fel – nézetem szerint – jogosult.