„A reformkor egyik legnagyobb győzelme volt a magyar nyelv hivatalossá tétele” – ezzel a címmel jelent meg egy cikk 2020. november 13-án a Múlt-kor című történelmi magazin honlapján. Mivel szeptemberben volt tíz éve annak, hogy a Magyar Országgyűlés egy határozattal november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította, arra gondoltam, hogy a mai részben az anyanyelvünk kapja a főszerepet.
De mi volt az előzménye az országgyűlési határozatnak? V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király 1844. november 13-án szentesítette a magyar államnyelvről szóló törvényt. A döntéshez vezető út egyáltalán nem volt egyszerű, ugyanis „a középkori és koraújkori Magyar Királyságban az ügyintézés és a bíráskodás nyelve a latin volt, az ország hivatalai ezen a nyelven leveleztek az alárendelt hivatalokkal, valamint a törvényhatóságokkal (városokkal, vármegyékkel). […] Jelentős változást II. József 1784. május 4-én kiadott nyelvrendelete hozott, amely az év november 1-jétől előírta a Magyar Királyi Helytartótanács számára, hogy ügyintézését és levelezését németül folytassa. […] 1790-től kezdődően a magyar nyelv ügye, az oktatás, a kultúra és az ügyintézés terén való használata állandóan napirenden volt, és amíg 1784-ben jogosan érveltek a német hivatali nyelv bevezetését ellenzők a magyar nyelv alkalmazása helyett a latin megtartása mellett, a kifejezések és a szókincs hiányának indoka miatt, a reformkorban már a nyelvművelésnek és a nyelvújításnak köszönhetőn alkalmas volt arra, hogy az ország hivatalos nyelve a magyar legyen” – idéztem az egyik cikkből, amely a Magyar Nemzeti Levéltár weboldalán jelent meg 2019. november 13-án.
És mi történt 1844-ben? Akkor az Országgyűlés kimondta, hogy azután minden törvényt magyar nyelven alkotnak, a hivatalok magyar nyelven kötelesek ügyintézést végezni az ország teljes területén, emellett az iskolákban is magyar nyelven történik a tanítás.
Ma 2021. november 11-ét írunk, mindössze két nap választ el a magyar nyelv napjától, amikor a közfigyelem ráirányul az anyanyelvünkre, amely a szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapja. Ilyenkor feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mit tehetünk magánemberként a magyar nyelvért… Hogyan fejezzük ki magunkat szóban és írásban? Milyen szövegeket adunk ki a kezünkből? És az sem mindegy, hogyan viszonyulunk a magyar nyelvhez az év többi napján… Nádasdy Ádám nyelvész szavaival búcsúzom a hallgatóktól: „Csak az tudja igazán a magyar nyelv szépségét értékelni, aki tud egy-két idegen nyelvet. Ahány nyelv, annyi ember!”