Olvasom, hogy Kiss Ernő altábornagy, örmény aradi vértanú huszármentéjének gombját ma is őrzi Kádár Ferenc keramikusművész, operaénekes. Szintén operaénekes édesapjától – a temesvári operaház igazgatójától – örökölte még 1975-ben. A gyűrűbe foglalt gombot a hagyomány szerint csak az örökölheti, aki megérdemli és megbecsüli. Így Kádár Ferencnek is meg kellett esküdnie, hogy akármilyen nehézségbe ütközik is élete folyamán, nem adhatja, nem idegenítheti el.
A mentegomb története legendába illő.
Az aradi tizenhármak közül Kiss Ernő altábornagy, Lázár Vilmos ezredes, Dessewffy Arisztid és Schweidel József tábornokok nem keveredtek közvetlen harcba a császári-királyi reguláris csapatokkal. Ezért kegyesen kötél helyett golyó általi halálra ítélte Haynau. Az 1849. október 6-iki sortűz eldördülte után a három főtiszt holtan bukott arcra, de Kiss Ernő csupán féltérdre rogyott. A lázas betegsége miatt magára terített mente gombján gellert kapott a rá kilőtt golyó, amely a vállán érte, nem ütött rajta halálos sebet.
Az érvényben lévő törvény szerint ha az első alkalommal nem sikerült a kivégzés, meg kellett kegyelmezni az elítéltnek. A törvény azonban sem a sortüzet vezénylő tisztet, sem a bosszúszomjas Haynaut nem érdekelte. Haynau mellesleg tetemes pénzadósságától is megszabadult Kiss Ernő halálával, ugyanis dorbézolásait többször a gazdag altábornagytól kért kölcsönből fedezte.
Fedezni a bresciai hiéna kegyetlenkedéseit, törvénysértését szép legenda kezdett el keringeni a kivégzésről, kétes visszaemlékezések szerint Kiss Ernő maga vezényelte a második sortüzet. Az osztrák élelmezési őrmester, Sylvester Lajos, aki maga is szemtanúja volt az aradi kivégzéseknek viszont nem hallgatta el a történteket: a kivégzőosztag katonája lépett oda a térdelő altábornagyhoz és közvetlen közelről, a füléhez tartva a puskát lőtte agyon, amitől feje teljesen szétroncsolódott.
Miután a kivégzést végrehajtották, a szintén az aradi várbörtönbe zárt ’48-as bizottmányi tagokat kirendelték sírgödröt ásni. Köztük volt a gomb első tulajdonosa is. Miután eléje gurult, a szájába vette, úgy menekítette meg. Szabadulása után gyűrűbe foglaltatta, a foglalatba pedig a következőt vésette: „1849. október 6. Kiss Ernő mentegombja”.
A mentegomb nem csak a hűség és a helytállás, nem csak a barbarizmust és önkényt példázza. A magyarok történelme során gyakran kapott gellert a rossz sors, Isten ujja mentegombokon térítette el a végzet golyóját.
Így lettek az aradi vértanúkból holtukban is hősök, a győztesekből pedig megvetett gyilkosok.
Kiss Ernő utolsó szavai ma is imádságként hangzanak: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”