Lassan lejár a szabadságolások időszaka, az emlékekről pedig legtöbb esetben csupán egy-egy fotó árulkodik. Bár a nyelvészek azt tanácsolják, hogy alkalomadtán a fénykép főnévvel helyettesítsük a görög elemekből alkotott fotográfia nemzetközi szóból rövidült, hosszú ó betűvel írandó fotó szavunkat, úgy éreztem, hogy a korábbi mondatban nincs szükség a magyarításra. Az értelmező szótár szerint ugyanis a fénykép elsődleges jelentése fényképezéssel létrehozott, fényérzékeny papírra másolt kép. A nyaralásokon készített fotókat azonban csak nagyon kevesen hívatják elő manapság, ugyanis könnyedén visszanézhetők az okostelefon vagy a számítógép, illetve a laptop képernyőjén.
Valójában több okom is volt arra, hogy ezt a témát válasszam mára. Múlt hónapban két jeles napot is ünnepeltünk a fényképezéssel kapcsolatban: a Francia Tudományos Akadémia 1839. augusztus 19-én, Párizsban jelentette be, hogy feltalálták a fotózást, vagyis a fénnyel rajzolást. Ennek emlékére ünneplik ezen a napon a fényképezés világnapját. A másik jeles nap 1840. augusztus 29-hez köthető, mivel aznap készült először egy magyarországi nyilvános rendezvényen fénykép, azaz dagerrotípia. A fotótörténeti forrásmunkák szerint a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon.
Tegnap az 1832. szeptember 1-jén született Veress Ferenc fényképészre és szakíróra, a magyar fotótörténet kiemelkedő alakjára emlékeztek a szakmai berkekben. Az Országos Széchényi Könyvtár blogján megjelent cikkben a színes fényképezés kolozsvári feltalálójaként hivatkoznak rá, emellett ő a magyar fényképészeti szaksajtó megteremtője is. Felvételein egyebek között Erdély nevezetes személyiségeit és tájait örökítette meg.
Számomra 2021. augusztus 28. is jeles dátum, ugyanis közel másfél évnyi halogatás után aznap sikerült megszervezni a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet és a Bánsági Kárpát-Egyesület Természeti kincseink című fotókiállítását, amelynek én voltam az ötletgazdája. Magyarországról, Vajdaságból, Felvidékről, illetve Erdélyből összesen kilencven amatőr fotós jelentkezett hétszázhuszonnyolc képpel, három kategóriában.
A négytagú szakmai zsűri elnöke a marosvásárhelyi születésű, jelenleg Mosonmagyaróváron élő Kerekes István fotóművész volt, aki halmozza az elismeréseket, értékes díjakat vesz át, sőt rekordokat is dönt. A Yelena című képe hatszáz díjat nyert ötvenhét országban, hat kontinensen, ami világrekordnak számít. A szakember arra ösztönzi az amatőr és a hivatásos fotósokat, hogy keressék az egyedit, és próbáljanak meg izgalmasabbat alkotni másoknál. A mai rész legvégén visszakanyarodnék a fénykép-fotó pároshoz, és kénytelen vagyok beismerni, hogy nem könnyű eldönteni, mikor melyik illik egy-egy mondatba. Például találó-e a hobbifényképész kifejezés? A választ valószínűleg órákig lehetne fejtegetni, én viszont mára elbúcsúzom a kedves hallgatóktól.