A Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor 2005-ben indult Csíkszeredában, abból a megfontolásból, hogy egyrészt a Székelyföldről is be lehessen pillantani, hová, merre tart a huszonegyedik században a világ képzőművészete, másrészt pedig kimondottan érdemesnek és érdekesnek tűnt felfedezni azt is, miként látnak minket más országok képzőművészei, mit vesznek észre mindabból a természetes és épített, társadalmi, közösségi és emberi környezetből, ami számunkra már otthonos, megszokott.
A fő szervező, az intézményi- valamint magántámogatásokról az évek során mindvégig gondoskodó Botár László képzőművész kezdeményezése, több mint másfél évtized alatt, meghozta a gyümölcsét. Különböző európai, amerikai és ázsiai országokból összesen jóval több mint száz képzőművész érkezett, vagy tért vissza Hargita megye székhelyére, hogy együtt alkossanak és menetközben jobban megismerjék egymást.
A mindvégig nyitott műteremben a meghívottakkal olykor együtt dolgozó, a Kolozsváron, Bukarestben, Temesváron, Iaşi-ban végzett fiatal és kevésbé fiatal székelyföldi képzőművészek pedig azt is megmutatták, hogy a közhelyszinten archaizálónak tartott Székelyföld manapság olyan alkotómunka színhelye, amelynek eredményei jól illeszkednek Európa és a világ jelenkori művészeti törekvéseibe.
A koronavírus járvány azonban a tavaly a virtuális térbe terelte a 16. alkotótábort, az online Free Camp-re a meghívott művészek csupán a munkáikat küldték el, abban a hitben, hogy 2021-ben, személyesen is találkozhatnak.
És a reményük valóra vált. Holnap 18 órától ugyanis a megyeháza kiállítótermében azoknak a művészeknek a közös kiállítása nyílik meg, akik tíz napon át, valóban együtt, pontosabban egymás mellett dolgozhattak. És ez hihetetlen öröm – mondották többen is, hiszen a világhálós kapcsolattartás csak üggyel-bajjal pótolja, de nem helyettesítheti a valós emberi eszmecserét, amelyre oly nagy szükség van ezekben a zűrzavaros időkben.
A tárlaton, amolyan mintavételszerűen, betekinthetünk korunk posztmodern képzőművészeti áramlataira, a huszonegyedik század vizuális nyelvének megannyi átalakulására, mindazokra a reflexiókra és önreflexiókra, ahogyan a művészek keresik a meglehetősen összetett válaszokat az oly gyorsan átalakuló külső világunk és a jóval hagyományosabb, belső, emberi értékrendszerek közel sem harmonikus érintkezési felületeiből fakadó kérdésekre.
A modern képzőművészetben rengeteg az ötlet, vannak, amelyek még megvalósulás előtt vagy éppen menetközben szertefoszlanak, de vannak, amelyek kiforrnak, megmaradnak, értékes gyűjtemények részeivé válnak. És leginkább azok, amelyek mögött igazi szellemi háttér és az alkotás szakmai ismerete áll. A hivatásos művészek alkotásai jórészt ilyenek és talán eljön majd az az idő, amikor egy állandó Free Camp tárlat kiegészíti Csíkszereda és Hargita megye amúgy földrajzi-természeti látnivalókban és nyári rendezvényekben gazdag, ám egész esztendőre ki nem terjedő turisztikai ajánlatát. De addig is, a továbbiakban, a Free Camp alkotások utaznak majd a Székelyföldön, Erdélyben és az egész országban, hogy vándorkiállításon igazolják a képzőművészeti alkotó munka szabadságának az eredményeit.