Ha Kristály Lehel, a Bihari Napló főszerkesztője a közelmúltban nem okozott volna egy halálos áldozatokat is követelő autóbalesetet, akkor talán észre sem vettük volna, hogy megszűnt a Tusványosi nyári szabadegyetem. Pontosabban a fizika törvényeit követve nem veszett el, csak átalakult. Ennek kapcsán talán érdemes felidézni ennek a rendezvénysorozatnak a történetét.
A kissé nagyképűen szabadegyetemnek nevezett bálványosi nyári tábor kezdettől – azaz 1990 óta – a Fidesz rendezvénye. A rendszerváltást követően ez a magyarországi párt volt az első, amelyik ráérzett a határon túli magyarok helyzetéről szóló közbeszédben rejlő választási potenciálra és ennek jegyében született meg a kezdeményezés, amit az akkori román hatóságok még meglehetősen rossz néven vettek. A rendezvény iránti egyre nagyobb érdeklődés miatt a bálványosi infrastruktúra hamarosan szűkösnek bizonyult, így a tábor átköltözött Tusnádfürdőre (innen kapta – kissé erőltetett szójátékkal – a Tusványos nevet). A szervezők a kilencvenes évek derekán a magyar – román párbeszéd fórumává is szerették volna tenni a tábort, ezért meghívtak élvonalbeli román értelmiségieket is, mint (Gabriel Andreescu, Zoe Petre, Valentin Stan) és kormányzati szereplőket Ioan Mureşant (egykori mezőgazdasági miniszter) és Radu Sârbut (az Állami Vagyonalap volt elnökét, aki a Comtim nevű temesvári húsfeldolgozó gyár magánosításáról tartott előadást). Sok román meghívott azonban nem fogadta el a részvételt vagy azért, mert nem akarták, hogy a román szélsőségesek magyar-bérencnek minősítsék őket, vagy pedig mert fenntartásaik voltak a Fidesszel és Orbán Viktorral szemben.
A Fidesz hátszelét érezve Tőkés László mindent elkövetett, hogy a tábort az RMDSZ radikálisainak a fórumává tegye. Ennek nyomán nemcsak a román meghívottak koptak ki a rendezvényről, de az RMDSZ meghatározó egyéniségei is (végül már Markó Béla, akkori szövetségi elnök sem vett részt). Így Tusványos egy nyitottnak szánt, párbeszédet, elvszerű vitákat generáló fórumból fokozatosan bezárkózó, köldöknéző, a politikai frusztrációt alkoholba fojtó politikusok performanszába ment át.
Persze, mindig van lejjebb. A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után az RMDSZ-t tokkal-vonóval megvette, így Tusványos Orbán Viktor informális politikai laboratóriumává vált, ahol belengette azokat a téziseit, amelyeket aztán a kormányzati gyakorlatba is átültetett, ennek legjelentősebb példája az illiberális demokrácia fogalma volt, amelyet 2014-ben hirdetett meg a vezér. (Egyébként a koncepciót nem Orbán találta ki, hanem Fareed Zakaria újságíró vezette be a politológiába még egy 1997-ben a Foreign Affairsben megjelent cikkében.)
Aztán homokszemek kerültek a gépezetbe. 2017-ben néhányan belefütyültek Orbán beszédébe, majd az egyik sípoló lövétei lányt (Ladó Andeát) a csíkszeredai magyar konzulátusnak dolgozó fotós, Borbáth Áron a hajánál fogva rántotta a földre. Az eset után Bayer Zsolt újságíró, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének birtokosa a rá jellemző vulgáris stílusban utasította távozásra a Marosvásárhelyi Rádiónak tudósító Parászka Borókát, aki nyilatkozatot kért tőle. Az incidens meglehetősen nagy sajtóvisszhangot kapott a román tévécsatornák alig leplezett kajánsággal tájékoztattak az esetről. Ezek után valamivel visszafogottabb és unalmasabb táborozások következtek, majd tavaly a világjárvány miatt el is maradt a rendezvény. Az idén – talán medvetámadástól tartva – a tusványosi tábor szervezői Kárpát-medencei Nyári Szabadegyetem néven Sátoraljaújhelyen szerveztek rendezvényt, amelyen a NER jeles politikusai tartottak előadást. Erről a rendezvényről igyekezett Nagyváradra Kristály Lehel a B.N. főszerkesztője, aki Bihar községben egy szabálytalan előzés nyomán balesetet okozott. Egy 38 éves nagyszalontai férfi és hat éves gyereke életét vesztette, az áldozat felesége és két lánya súlyosan megsérült.