A tavaly kialakult világhelyzet óta hazánkban is a korábbinal jóval többször kerül említésre a gazdasági szféra állapota. A minap számolt be a sajtó például arról, hogy egy kormányzati támogatási program keretében kártérítést igénylő cégek száma (több mint tízezer) messze elmarad a várakozásoktól (Elméletileg 74 ezer vállalkozás pályázhatott volna. A Gazdasági, Vállalkozásügyi és Idegenforgalmi Minisztérium illetékesei arra számítottak, hogy 30 ezer cég fog pályázni), mivel a pályázati kiírás egy sor bonyolult, időigényes és költséges feltételt támaszt, ráadásul szervezési nehézségek is voltak. Ugyanakkor a program keretösszege meg sem közelíti az igényeket, még így sem, hogy a jelentkező cégek száma jóval elmarad az előzetes várakozásoktól. (A tárca becslései szerint a program teljes költségvetése csak hozzávetőleg 7 ezer cég kártalanítására lett volna elég.)
Arról kevesebb szó esik, hogy miként alakul az esetenként világ szeme elől eldugott, de a világhelyzet hatósugara által ugyanúgy érintett civil szervezetek élete?
Erről a kászonjakabfalvi Strázsa Kulturális Egyesület vezetőjét, Ferencz Éva pedagógust faggatom a mai félórában, amelyben az egyesület tevékenységeire és aktuális programjaikra is kitérünk.
Tartsanak velünk!
