„Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért” – idézek A gyertyák csonkig égnek című regényből, amelyet Márai Sándor stílusművészetének remekeként emlegetnek.
De miért kezdtem a mai részt egy barátságról szóló idézettel? Még július elején megnéztem, milyen jeles napok lesznek ebben a hónapban, és akkor fedeztem fel, hogy 30-án ünnepeljük a barátság világnapját, amelynek gyökerei sokak szerint Paraguayig nyúlnak vissza. Az eredetét boncolgató történetek egyikében az olvasható, hogy 1958-ban egy ottani baráti társaság volt az ötletgazda, majd más dél-amerikai országokban is ünnepelni kezdték, az internet és a közösségi média térhódítása után pedig világméretűvé vált ez a kezdeményezés.
Keresgélés közben az Egyesült Nemzetek Szövetsége honlapján rábukkantam egy 1998-as cikkre, amelyből kiderül, hogy egy évvel korábban az akkori ENSZ- főtitkár, Kofi Annan felesége, Nane Annan Micimackót nevezte ki „barátságügyi nagykövetnek”, majd 2011-ben az ENSZ közgyűlése a barátság hivatalos világnapjává nyilvánította július 30-át.
A barát szavunk az etimológiai szótár szerint valamelyik szláv nyelv, legvalószínűbben a horvát vagy a szlovák brat szavának korai átvétele. A magyar változat eleje a mássalhangzó-torlódás feloldásával alakult ki. Elsődleges jelentése a ’szerzetes’ volt, de manapság gyakrabban használják az ’embertárs, felebarát’, illetve a ’jóakaró, segítő társ’ szavak szinonimájaként. Származékai közé tartozik a legelején is említett barátság, a barátságos, barátságtalan, barátkozik, sőt a barátocskám is, amelyet fiatalabb ember kissé lekezelő megszólításaként használnak.
Jelenleg számos szókapcsolatban megtaláljuk a barát szavunkat, ilyen például az állatbarát, a bababarát, a bőrbarát, a felhasználóbarát, a természetbarát, a sportbarát, a zenebarát, az emberbarát, a könyvbarát, illetve az ügyfélbarát. A felsorolt kifejezéseket kivétel nélkül egybeírjuk.
A mai rész vége felé még idéznék néhány elgondolkodtató mondatot a barátságról. Rejtő Jenő ezt vallotta róla: „Minden barátság alapja az őszinteség […] Két ember között mindig ott kezdődik, hogy egymásra bízzák a titkaikat.”Jókai Annával folytatom, aki így foglalta össze a barátság lényegét: „A titkok közlése és befogadása mégiscsak a barátság legfelső foka.” Július 30-án tehát a csupa kisbetűvel írandó barátság világnapját ünnepeljük, ki-ki eldöntheti, hogy milyen formában. Én valószínűleg írok egy blogbejegyzést, de az is lehet, hogy felhívom az egyik gyerekkori barátnőmet.