Lassan már másfél éve, amióta kirobbant a vírus-világválság, hajlamosak vagyunk arra, hogy a tudományok állását leginkább a biológiai tudományokkal jellemezzük. És azon belül is leginkább a különböző oltóanyag előállítási, gyártási folyamatokkal, illetve lassan-lassan mindenki szakértő lett az emberi szervezet védekezésének a kérdéskörében. Úgy beszélünk az ellenanyagokról, a T-sejtekről és bármiféle más, biokémiai jellemzőkről, mintha szakemberek lennénk, noha távol állunk attól, hogy mélységében megérthessük, mi is történik az élet alapvető szintjein.
Mindez nem véletlen, hiszen annak a hatalmas információáradatnak a morzsái, amelyek a különböző kutatási műhelyek, tudományos folyóiratok, egyetemek, akadémiák, gyógyszergyárak és nem utolsósorban a politikai döntéshozók között végbemennek, elsősorban a világhálón és a közösségi oldalakon át mihozzánk is eljutnak, és még inkább kiemelik azt a tényt, hogy részben a biológiának és általában a tudománynak mennyire fontos a társadalmi szerepe.
Amíg az elmúlt évszázadokban a fizikusok, matematikusok és a tudományok más művelői elsősorban egymással leveleztek és nem csupán hetek, hanem hónapok is elteltek, amíg egyik-másik feltevésükre szaktekintélyektől választ kaptak, addig manapság naponta milliónyi és milliónyi adat lát napvilágot, a média pedig, olykor politikai megrendelésekre, egyeseket felnagyít, másokat pedig eltitkol és csak fokozza a zűrzavart.
Ez egyébként a tudományos műhelyekre és az egyetemekre is jellemző. Ezért már esztendők óta megpróbáltak bevezetni valamiféle úgymond tárgyilagos mérőszámokat, amelyek igyekeznek ha nem is igazolni, de legalább megközelíteni bizonyos kutatási eredmények hitelességét. A tudományos folyóiratokat rangsorolták, az ott megjelenő cikkeket egyre tekintélyesebb szaklektorok véleményezik megjelenés előtt, az egyetemi karrierek lépcsőfokainak fontos jellemzői, hogy kit, hányszor, milyen nyelven és hol, milyen folyóiratokban és milyen könyvekben idéztek. Ami már oda vezetett, hogy nagyon sokan inkább az idézetgyűjtéssel, semmint magával a tudományos munkával foglalkoznak, és még sokat lehetne beszélni arról, hogyan fejlődik, változik vagy alakult át napjainkban a tudomány világa.
Ezért is olyan fontos az a munka, amely nemrég a Cambridge University Press kiadásában jelent meg és amelynek társszerzője az amerikai-kinai Dashun Wang mellett a könyveiről már a nagyközönség soraiban is jól ismert Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató és amelynek a címe: The science of science, azaz a Tudományok tudománya.
A két szerző voltaképpen azt próbálja felmérni a legújabb, óriási adathalmazok, az úgynevezett Big Data és a hálózati rendszerek alapján, hogy léteznek-e belső törvényszerűségek a tudományok fejlődésében és ha igen, akkor melyek azok. A kisérlet semmiképpen nem új, hiszen valamikor a múlt század hatvanas éveinek a közepén az amerikai Thomas Kuhn próbálta idő- és térbeli összefüggéseiben is vizsgálni a tudományos forradalmakat és azóta is számos munka megjelent, amely egyetértett vagy éppen vitatkozott az ott megfogalmazottakkal. Alighanem ugyanez történik ezzel a könyvvel is, amely egy kis keresés nyomán egyelőre még ingyen letölthető a világhálóról és roppant izgalmas szellemi kalandra hívogat. És mint valamennyi Barabási Albert-László könyvben, ezúttal is roppant olvasmányosan. Oltások után vagy oltások előtt érdemes elfogadni a csábítását.