Schmidt Mária elénekelte a Szagos a rozmaring kezdetű magyar népdalt – értesített a Facebookon egy nagyon kedves ismerősöm. Őszintén szólva először nem értettem, hogy mi ebben a hír, hiszen Schmidt Máriától, a Terror Háza igazgatójától igazán minden kitelik, a Szagos a rozmaring eldallása pedig viselt dolgainak legenyhébbike lehet, bár eddig ezen képességét nem bontakoztatta ki.
Csakhogy rövidesen kiderült, nem róla van szó, hanem Maria Luiza Schmidt-ről, egy 16 éves Gorj megyei lányról, aki a Román Televízió egyik tehetségkutató műsorában lépett fel közismert népdalunkkal. A vitathatatlanul tehetséges oltyán leányka kiejtése, hangsúlyozása ugyan egyértelművé tette, hogy nem anyanyelve a magyar, de ez csak bájosabbá tette a produkciót. A zsűri öt tagjából négyen megdicsérték, egy viszont (Grigore Leşe) elmarasztalta, amiért a magyar népzene alapos ismerete nélkül vágott bele a szóban forgó dal előadásába.
Ezzel az elismert folklorista és népzenész talán akaratlanul is rátapintott egy olyan jelenségre, ami érzésem szerint több figyelmet érdemel. A fiatal előadó olyan felszabadultan és természetesen nyúlt a magyar folklórkincshez, mintha csak saját kulturális örökségét adná elő, s ráadásul még egy tüzes csárdást is eljárt hozzá (kivel mással, mint a Junii Sibiului nevű román együttes egyik táncosával). Leşe látszólag szemérmesebb álláspontja mögött más történelmi tapasztalat, szocializáció húzódhat meg. Az ő világképében a magyar népzene mint idegen művészet él, aminek az előadása beható előtanulmányt igényel. Ezzel szemben a 16 éves Maria Luiza Schmidt már természetesnek tekinti, hogy elutazik Marosvásárhelyre, felveszi a székely népviseletet, Kásler Magdától megtanulja a Szagos a rozmaringot és a Román Televízió stúdiójában elő is adja. Mintha nem is lett volna Trianon.