Mark Rutte holland miniszterelnök a jogállam hiányosságai, az állítólag törvénybe iktatott magyar homofóbia és a sajtósszabadság hiánya miatt szeretné úgymond „térdre kényszeríteni Magyarországot”. Sőt, mi több, ki is utasítaná a szerinte minden szempontból renitens országot az Európai Unióból. Az utóbbi években sok olyasmi történt az Unióban, mely annak alapelveivel összeegyeztethetetlen.
Közvetlen kritika – Orbán Viktor replikájától eltekintve – nemigen hangzott el. Közvetett azonban igen.
A Neue Zürher Zeitung brüsszeli tudósítójának, Daniel Steinwortnak Gyilkossági kísérlet egy újságíró ellen. A holland tolerancia sötét oldala című cikkéből megtudhatjuk, hogy a jeles miniszterelnök (akinek személyes múltjában számos sötét folt is leledzik), minő állam képviseletében akarja térdre kényszeríteni Magyarországot.
A címben említett merényletet az ország egyik legnevesebb bűnügyi riportere, Peter R. de Vries ellen követték el. A nyílt utcán – egy tévéinterjú nyomán a parkolóház felé tartó – riporterre egy merénylő öt lövést adott le. Egyik éppen a fején találta. Azóta élet és halál között vergődik. A megbízó – a nyomozóhatóságok alapos gyanúja szerint – egy marokkói származású drogbáró, aki – miután Dubaiban letartóztatták és azóta holland vizsgálati fogságban perére vár – továbbra is szinte már háboríthatatlanul irányítja az alvilágot. Az ügyben nem ez az első gyilkosság. A megváltoztatott identitással, rendőrségi felügyelet alatt álló koronatanú számos ismerősét érték már támadások….
A 43 éves, többszörösen büntetett előéletű Ridonan Taghi már jó ideje a nemzetközi kokainkartell megkérdőjelezhetetlen hatalmassága. Hiába ül börtönben, bosszúja bárkit elérhet, aki zavarhatja a köreit. A holland nyomozóhatóságok látókörében Taghi – dubai letartóztatása előtt – hosszú-hosszú éveken át rejtélyesen rejtve maradt.
A legújabb merénylet gyanúsítottjai egy 35 éves lengyel (!) boxoló és egy 21 éves rotterdami rapper. Hogy valóban ők-e a tettesek, egyelőre még bizonytalan.
De a holland újságírók biztonsága – s implicite maga a sajtósszabadság is – egészen bizonyosan a legsérülékenyebbek közé tartozik Európában. Az utóbbi hónapokban valakik páncélököllel támadtak Panoráma című lap szerkesztősége ellen, a De Telegraph szerkesztőségébe pedig egy gépkocsi tört be, melynek rakománya ezt követően felrobbant.
Mindkét lap komoly szerepet játszik Taghi perében.
Jan Stuiys, a holland rendőrszakszervezet feje azt nyilatkozta, hogy országában normalitássá vált az újságírók, politikusok és polgármeseterek elleni fenyegetés. Eleddig a drogbűnözők mindössze tíz százalékát sikerült kézre keríteni. Amint azt a Niemswnur című lapnak elmondta: jobbára bizonyítékok hiányában. De Steinworth joggal teszi fel a kérdést: vajon a politikai akarat hiánya mindebben nem játszik közre?
Hollandiáról szólva olyan rangos lapok, mint amilyen a De Volkskraut is, nyíltan narkó-államot emlegetnek. És korántsem véletlenül, hiszen Hollandia az európai drogkereskedelem központja. A tranzakciók költséges nyomon követését pedig a politika nem tartja kiemelt feladatának.
Steinwort véleménye szerint az ok „az ország oly sokszor dicsért és még többször félreértett drogpolitikájában rejlik.” A könnyű drogok használata Hollandiában közismerten engedélyezett, csupán a vadkender számít illegálisnak. De mert az ellenőrzés tényleg laza, a gyakorlatban gyerekjáték keményebb drogokhoz jutni. Ez az elnéző politika a drogbűnözéssel szembeni büntetőjogi eljárások lazaságával is értelemszerűen együtt jár.
A korrupció a rendszer egészét áthatja. A legmagasabb szintekig.
Hollandia ellen azonban az Unió nem indít kötelezettségszegési eljárásokat, és nem helyez kilátásba büntetéseket. Mi ez, ha nem az oly sokszor emlegetett kettős mérce? Aligha tévedhetünk, ha úgy véljük: az a tény, hogy a holland miniszterelnök megengedheti magának, hogy egy másik tagálammal szemben diplomáciailag megengedhetetlen stílusban vádaskodjon – ráadásul erősen kétséges megalapozottsággal – Európa újabb szégyene.