Halálra gázoltak egy kerékpárost Maroshévíz és Galócás között. Az eset ismételten felhívja a figyelmet a környékünkön uralkodó közlekedési morálra, illetve annak hiányára. Az autósok nem kívánnak tudomást szerezni arról, hogy a közutakon kerékpárosok és motorkerékpárosok is közlekednek; a motorosok többet adnak a jármű méretéből adódó előnyökre és gyorsaságára, mint a közlekedési szabályokra, a kerékpárosok pedig ott kerekeznek, ahol csak érik. Mindezek mellé társul a közutakon tapasztalható agresszivitás és türelmetlenség. Holott nagyon sok baleset, koccanás, kisebb-nagyobb sérülés, netán tragédia könnyen megelőzhető lenne, ha mindenki következetesen betartaná a közlekedési szabályokat.
Hogy csak egy példát említsek: Csíkszereda kerékpárút-hálózatát messze földön irigylik, ugyanis gyakorlatilag az egész város – vagy legalábbis annak fő útvonalai – bejárható kerékpárral kerékpárúton. Elméletileg. Mert noha a közlekedési törvénykönyv szerint kötelező a biciklisek és az elektromos rollerrel közlekedők számára a kerékpárút vagy kerékpársáv használata ott, ahol van, nagyon sok biciklist vagy rollerest láthatunk az úttesten közlekedni. Minap teljes kerékpáros szerelésbe bújt fiatalember szólt oda vele együtt bringázó társának, hogy ha még egyszer figyelmezteti valaki, hogy használja az úttest helyett a kerékpársávot, akkor orrba veri. Bár megértem azt, aki az úttestet választja kerékpározásra, ugyanis a Taplocán és a Somlyón átvezető kerékpárúton közlekedni a hullámvasúton való utazásra emlékeztet, mert minden kapu elé beállót építettek, hirtelen lejtő és emelkedő peremmel, az útkereszteződésekben pedig a járdaszegély nemcsak, hogy nem illeszkedik a kerékpársávhoz meg az úttesthez, hanem a szegélykő pereme is éles. Kerékpárral még úgy ahogy átvergődik rajtuk az ember, de rollerrel például képtelenség közlekedni. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a gyalogosokkal olykor közelharcot kell vívni amiatt, hogy a biciklisávot is kisajátítják. Az is hozzátartozik a képhez, hogy a kerékpárok zöme nem rendelkezik csengővel, vagy ha igen, épp annyira fölösleges kellék, mint a nagy fekete autókon a kanyarjelző. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy nem kell használni a kerékpárutat. Sajnos, még egyetlen közlekedésrendészt sem láttam, aki nemhogy bírságolta, hanem legalább figyelmeztette volna a szabálytalankodó kerékpárost kötelezettségei betartására.
Gyakran tapasztalhatjuk azt is, hogy az autósok nem törődnek a motorosokkal, nem adnak nekik elsőbbséget, nem tekintenek a motorra járműként, hanem keskeny és gyors valaminek nézik, ami zavarja a közúti közlekedést. Holott azok is járművek, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk is zömében, mint az autósokra. A különbség annyi, hogy sokkal sérülékenyebbek, a velük történt baleset nagyobb eséllyel súlyosabb kimenetelű, mint egy autós baleset. De nemcsak az autósok a ludasok a motorosokkal történt bajért, hanem maguk a motorosok is, ugyanis miért viselkedne szabálykövetően a közúton az a motoros, aki pl. felhúz a bevásárlóközpont járdájára és ott is parkol.
S akkor még nem ejtettünk szót a gyalogosok fegyelmezetlenségéről, akik sok esetben nemcsak élnek, hanem visszaélnek elsőbbségükkel. Egy szó mint száz: a közlekedési infrastruktúra lassan-lassan, de javul, még akkor is, ha nem föltétlenül találkozik a lakossági igény a tervezéssel és a kivitelezéssel; közben rohamosan nő az autók és más járművek száma; és egyre romlik a közlekedési morál. A közlekedésrendészet pedig mintha csak a gyorshajtók és a tompított fényt használni elmulasztók kiszűrésére szakosodott volna. Ez is szükséges, de nem elégséges… Mert közben a hévízihez hasonló tragédiák következnek be.