„Ma, amikor a gépelésen és a telefonon való pötyögésen és görgetésen kívül alig használjuk valamire a finommotorikánk ezen részét, egyre többen találnak valódi örömforrásra a kézműves hobbitevékenységekben – és ez nem is véletlen. Akár kötünk, fonunk, faragunk, hajtogatunk vagy éppen formázunk, a lelki egészségünkre mindenképp jó hatással van az alkotás bármilyen formája” – idézek A kézműves hobbik lélektana című cikkből, amely 2019 decemberében jelent meg az egyik pszichológiai internetes lapban.
Valószínűleg a hallgatókban ismét felvetődik a kérdés, hogy mi köze van ennek a nyelvműveléshez. Egyrészt azért választottam ezt a témát, mert ma ünneplik a kézművesség világnapját, amelynek erdélyi szálai is vannak. 2010-ben Irán vetette fel először az ötletet, de akkor nem honosodott meg. 2014-ben az Erdélyi Kézmíves Céh kereste meg a Kézművesek Világtanácsát, amely abban az évben az 50. születésnapját ünnepelte, a javaslatnak pedig pozitív fogadtatása volt. Habár hét éve globális ünnepnappá nyilvánították, egyelőre gyerekcipőben jár a kezdeményezés, a célja viszont nem elhanyagolható. Általa népszerűsítik a kézműves tevékenységeket, ugyanakkor az ily módon készült termékek értékét, minőségét is kihangsúlyozzák.
Egy kézművességgel foglalkozó oldal szerint maga a kifejezés a kézműves szakmák gyűjtőneve, ugyanakkor a hagyományokra épülő, kézi szerszámokkal, egyedi eljárással folytatott kisipari tevékenységet írják le vele. Egyébként számos más szókapcsolat megszületésében játszott szerepet, ilyen például az egybeírt kézművesmester, kézművesmesterség, kézművesipar, kézművesremek, kézművestermék, kézművesműhely, kézműveskurzus, kézművesszerszám, a kötőjeles kézműves-foglalkozás, illetve a különírt kézműves technika és a kézműves alkotás. Manapság egyre gyakrabban lehet hallani a kézműves fagylalt és a kézműves sör kifejezésekről, amelyeket a szabályzat szerint külön kell írni. A felsorolt szókapcsolatokról eszembe jutottak a Nyelvművelő kéziszótárban is megemlített hobbinyelvek, amelyekkel a kedvtelésből űzött testi vagy szellemi foglalatosságok szó- és kifejezéskincseit foglalják össze.
A mai rész vége felé még egyszer idéznék a legelején említett pszichológiai lap cikkéből: „A saját alkotásaink azt »mondják«, hogy képesek vagyunk rá, hogy létre tudunk hozni valami szépet, aminek jelentése van. Fonni, kötni, faragni, ragasztani, díszíteni, alkotni nem csak azért jó, mert megélhetjük, mi mindenre képes a figyelmünk, a kreativitásunk, és egyáltalán, a két kezünk munkája.” Én mindig is csodáltam azokat, akik képesek órákon keresztül az általuk megálmodott alkotásra figyelni, olyankor valószínűleg megszűnik körülöttük a világ. Ma figyeljünk rájuk!