A napokban megkérdezte valaki, hogy ebben a digitális információáradatban olvasok-e még egyáltalán papíralapú újságokat. Természetesen – válaszoltam, hiszen önmagam múltját számolnám fel, ha nem így tennék.
A Hargita megyei és a székelyföldi napilapot mindig egész évre megrendelem, a Korunk, a Székelyföld, a Helikon, a Várad és az Újvárad rendszeresen ott van az olvasmányaim között és létezik még egy román hetilap, amelyet hetente megvásárolok az egyik nagy üzletlánc sajtóboltjában, és ez nem más, mint az Andrei Pleşu alapította Dilema Veche. Egyrészt segít abban, hogy megőrizzem román nyelvtudásomat, másrészt pedig hétről-hétre kitekintést nyújt annak a romániai csúcsértelmiségnek a gondolataira, akik továbbra is önállóan törik a fejüket a hazai közállapotokról és a világ dolgairól, olykor igen lényeges eszmetörténeti vonatkozásokba is ágyazva mindazt, amiről írnak.
Az első oldalon általában egy vagy két szavas címet és egy nagy fekete-fehér fotót közlő folyóiratnak minden számában léteznek tematikus összeállítások, az utolsó májusi számban pedig ez a nyolc oldal a Mi, magyarok címet viseli. A mellékletek kapcsán egyébként a román közszolgálati rádió művelődési csatornája, a Radio România Cultural minden csütörtökön este hat órától vitákat is szervez.
Matei Martin, az említett összeállítás készítője már beharangozójában leszögezi, hogy a romániai magyarság jobb megismerésében és a közhelyek lebontásában szeretne segíteni a szövegekkel, és teszi ezt mindenekelőtt annak az Eurotrans Alapítvány szervezte, az Elmúlt jelen című kiállításnak a bemutatásával, amelyet a tavaly a kolozsvári Tranzit házban vittek először a járvány miatt már korlátozott számú közönség elé, azután pedig Szatmárra, Nagyváradra és Marosvásárhelyre is eljutott, és nem kétséges, hogy az elkövetkező hónapokban más erdélyi városokba is folytatja az útját.
Elmúlt Jelen – a romániai magyarok 1989-90-es rendszerváltása. Voltaképpen így hangzik a kiállítás teljes megnevezése és ez egyben utal arra az alapszemléletre is, miszerint a romániai magyarok történetének három jelentős mozzanatát – a kommunizmust, az 1989-es forradalmat és rákövetkező évet – dolgozzák fel anélkül, hogy teljességre vagy egységes magyarázatokra törekednének. A hétköznapi, a történelmi eseményeket átélő emberek tapasztalataira építenek, és fordítják le azokat bejárható terekre és felületekre archív képek és a korszakokat feldolgozó kutatások dokumentációjának előtérbe állításával. A kommunizmus, a forradalom vagy a rendszerváltás időszaka nem a kontrasztos fekete-fehér, az egyértelműen pozitív-negatív tapasztalatok váltakozásaként írható le, hanem megannyi árnyalatként, amelyek olykor traumatikusak voltak, máskor pozitív élményekhez és eredményekhez vezettek – fogalmazta meg ezt az elképzelést a sok szakma képviselőjét magába foglaló csapat. Kinizsi Zoltán projektvezető pedig a melléklet egyik nagyinterjújában tökéletesen át tudja adni ezt a koncepciót a román olvasóknak is. Mint ahogyan igen hasznos lehet számukra Bartha Ágnes visszatekintése a Kriterion Könyvkiadóra, Szilágyi Ildikó összefoglalója a romániai magyar média mai helyzetéről, és roppant lényeges az a Magyarok a kommunizmusban című összeállítás, amely először tekinti át röviden, román olvasóbarát szemmel mindazt, amin a romániai magyarság a huszadik században közösségként is átment.
A romániai rendszerváltás után a hazai nacionalista felhangokat már többször próbálta mérsékelni különböző fórumokon a román-magyar közeledés őszinte vágya. A Dilema Veche folyóiratnak egy Petőfi idézettel indított összeállítása – A tehetség irigységet fakaszt a kis lelkekben és csodálatot a kiválasztottakban – újabb fontos lépés e tekintetben.