Két nappal ezelőtt sportrovatot szerkesztettem, teszem ezt immár két éve folyamatosan. Az újságírói pályámat is ezen a területen kezdtem 2006 januárjában: a legelső cikkem egy négyoldalas sportrovat legvégére került be, és én kimondhatatlanul örültem neki.
Miért meséltem el ezt a történetet? Elsősorban azért, mert ma van a magyar sport napja, amelyet 2000 óta ünnepelnek. A gyökerei 1875-ig nyúlnak vissza: a Magyar Athleticai Club e napon rendezte a kontinens első szabadtéri megmérettetését Budapesten; a sportolók atlétikai és ökölvívószámokban versengtek egymással. Az egy hónappal korábban alapított klub egyébként az évek során huszonegy sportágnak adott otthont, versenyzői hatvanhárom aranyérmet nyertek az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokon. Köztük volt a vívó Gerevich Aladár, az atléta Németh Imre, illetve a vízilabdázó id. Szívós István.
Maga a sport a többi között Ady Endrét, Parti Nagy Lajost, Lázár Ervint, Spiró Györgyöt, Moldova Györgyöt, Szabó Lőrincet és Mészöly Miklóst is megihlette. Utóbbi így fejtette ki a véleményét róla A sport zsákutcája című írásában: „Legeredetibb jelentésében és gyakorlatában a sport olyan vetélkedés volt – tudatosan és öntudatlanul –, ami játékká lényegíti át azt a vetélkedést, ami az élet maga; csupán az vérre megy. Az élet kíméletlen dinamizmusának, a felülkerekedés ősi ösztönének szublimált formája volt. Következésképp a lélek iskolája is. Nos, erről mit se tudunk már. A görögök tisztában voltak vele. Sőt még arra is ügyeltek – és később is jelképesen –, hogy a győztesben ne a megnevezhető személyt ünnepeljék, hanem a győzelmet magát.” Mészöly Miklós szavaival nem muszáj egyetérteni, de mindenképp elgondolkodtatnak.
Miközben újabb idézetek után kutattam a sporttal kapcsolatban, rábukkantam a háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizennégyszeres Európa-bajnok magyar úszónő, Hosszú Katinka szavaira. Szerinte „a sport és az Olimpia sokkal több, mint érmek és eredmények. Ez életforma!”
Amúgy az elmúlt egy évben többször is belegondoltam, vajon hogyan érezték magukat a sportolók, amikor tavaly kiderült, hogy elhalasztják a tokiói nyári olimpiát. És mit gondoltak volna akkor, ha egyáltalán nem lehetne megszervezni? Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke néhány napja ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ha nem Japán lenne a rendező, valószínűleg bekövetkezett volna az, amitől a legtöbben tartottak. És mivel a sportolók 70%-ának egyszer adatik meg az életben az olimpiai szereplés, közel nyolcezren estek volna el a részvételtől. Most visszatérnék a magyar sport napjához, pontosabban a megnevezéshez. Bár több ellenpélda is van, a helyesírási szabályzat szerint csupa kisbetűkkel kell írni, ugyanúgy mint a többi nevezetes nap, ünnep, időszak, illetve történelmi esemény nevét. Kedves hallgatóink, bízom benne, hogy elnézik nekem, amiért rendhagyóra sikeredett a nyelvművelő rovatunk mai része.