„Zsebre dugott kézzel, fölényesen fütyörészve érkezik, napfényt és meleget ígér, s mikor látja, hittél neki, tiszteletlenül szemedbe vihog és fügét mutat. Soha kalaplevéve nem köszön, vagy ha megteszi, annál rosszabb, elkészülhetsz rá, hogy nyomban hátba is vág érte. Mégsem lehet komolyan haragudni rá, úgy kell elfogadni, amilyen, tréfáiért csak a nyárspolgár orrol meg, aki következetesen sírt már a bölcsőben is…” – írta Pilinszky János az év legszeszélyesebb hónapjáról.
Ma van április 1-je, egy olyan nap, amelyhez sok-sok bolondozás kötődik. Alig van olyan ember, aki ilyenkor ne tréfálkozott volna másokkal, ha jobban belegondolok, néha én is próbálkoztam. Persze nem mindig fogadták kitörő örömmel az ismerőseim.
A tréfásan rászedett személyt nevezik április bolondjának, a szokás eredetét azonban homály fedi, noha a tudósok könyvtárnyi elméletet próbáltak összegyűjteni a magyarázatára. Közben eszembe jutott a jól ismert magyar mondóka, amely így hangzik: „Április bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte, hány óra, fél tizenkettő, bolond mind a kettő.” Ugye, ismerős?
Egyesek azt mondják, hogy a beugratós szokásnak a változó, csalóka áprilisi időjáráshoz van köze. A Múlt-kor című történelmi magazin egy másik magyarázatot is sejtet, miszerint „a bolondok napja a középkori Franciaországból származik, ahol az év április elsején kezdődött, és e napon az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. Az újévet 1564-ben január 1-jére helyezték át, a rendelkezést azonban csak lassan fogadták el. Sokan április elsején is küldtek ajándékokat, de ezek szép lassan tréfás semmiségekké, meglepetésekké változtak: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg”. Ez is érdekes magyarázatnak tűnik.
És mivel próbálták megtréfálni egymást az emberek az évszázadok során? Nemegyszer galambtejért, szárított hóért, kakasfogért, illetve szúnyogzsírért küldték a boltba az áldozatot, a sajtó megjelenése pedig színesebbnél színesebb tréfákat indított el. 1878-ban például „sok amerikai készpénznek vette, hogy Edison a fonográf után olyan készülékkel áll elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését”. Ezért ajánlatos április 1-jén bármilyen hírt fenntartással kezelni.
A mai részt egy jóval komolyabb témával zárom, hisz idén április 1-jére esett a zöldcsütörtöknek is nevezett nagycsütörtök, amely Krisztus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi. „Azért »zöld«, mert a böjt okán rendszerint valami zöldet, például spenótot fogyasztanak a hívők. Az esti »utolsó vacsora miséjén« a Gloria éneklése után elnémulnak a harangok (Rómába mennek), megkezdődik a legmélyebb gyász” – olvasható a korábban is említett Múlt-kor történelmi magazinban. Sokat gondolkodtam, hogy mit kívánhatnék Önöknek néhány nappal húsvét előtt… Amennyire csak lehet, hangolódjanak rá az ünnepre, adjanak hálát, és örüljenek a szeretteikkel töltött időnek. Köszönöm, hogy most is velem tartottak, Farkas-Ráduly Melániát hallották, legyen meghitt az idei húsvét!