Ma olyasvalakiről lesz szó, akit az egyik róla írt cikk szerint „a szakma sosem tartott »komoly« költőnek, inkább afféle nagy tehetségű versgyárosnak, akinek különös tehetsége volt ahhoz, hogy a világon bármit »rímhelyzetbe« hozzon”. Az újságíró a rímhányóként is emlegetett Romhányi Józsefre utalt, aki 1921. március 8-án, vagyis alig több mint száz éve született.
Eddig viszonylag keveset tudtam róla, noha egy-egy munkája már gyerekkoromban is meghatározó volt. És most eszembe jutott dr. Bubó, a Kérem a következőt! című televíziós rajzfilmsorozat főszereplője, akinek egyik mondását a mai napig idézem, ha valamelyik ismerősöm sokat panaszkodik. Talán így hangzik: „Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé.” Maga a sorozat egyfajta tükör számunkra, hisz olyan pszichológiai és társadalmi problémákat gúnyol ki, amelyeket csak a felnőtt nézők érhetnek meg. A forgatókönyv és a párbeszédek Romhányi Józsefnek és Nepp Józsefnek köszönhetők, a szójátékok pedig sokak számára emlékezetesek. Például a rókátorokat, azaz prókátorokat foglalkoztató Szügyészség, illetveSólyom csőrmester, aki az Erdőrség alkalmazottja.
Mielőtt jobban belemerülnék a kedvenc rajzfilmsorozatom kulisszatitkaiba, visszatérek Romhányi munkásságához. Az író, költő, műfordító és érdemes művész nevéhez fűződik még a Mekk mester és a Mézga család bravúros szövege, utóbbiból többször is idéz édesanyám, aki legszívesebben fénypostával küldene az ízletes vasárnapi ebédből, de előbb felhívja a figyelmem, hogy nyissam ki az ablakot. A család feje, Mézga Géza ugyanis mindig későn jön rá, hogy a köbunokájától kapott csecsebecse az ablakba fog érkezni, az üvegen át…
Romhányi József egyébként eredetileg muzsikusnak készült, néhány magyar opera szövegírója volt, emellett musicaleket is fordított. Neki sikerült átültetni magyar nyelvre a Macskák című musical szövegét, és bár sokan bukást jósoltak a magyarországi változatnak, még ma néhány perc alatt összefoglalni, mit is alkotott Romhányi József, arra szeretném buzdítani Önöket, hogy ha belefér az idejükbe, nézzenek meg egy részt valamelyik korábban említett sorozatból, esetleg olvassák el A teve fohásza verset a Szamárfül című kötetből. Főként azért, mert Romhányit az élete során egyáltalán nem halmozták el díjakkal, az érdemes művész kitüntetést is nem sokkal a halála előtt, a kórházi ágyon kapta meg 1983 májusában. Nem volt tudatánál.
A mai rész vége felé közeledve szeretném oldani a kissé szomorkás hangulatot, ezért felolvasnék egy általa írt állati apróhirdetést, pontosabban egy társkereső szövegét: „Fába szorult féreg, társaság hiányában ezúton keres férjet. Harkályok kíméljenek!”