Azt hiszem, hogy márciuskának nevezik magyarul azt a román néphagyományhoz kötődő jelképes ajándékot, amelyet március elsején szinte kötelezően adnak a férfiak a nőknek. A rendszerint aranyozott fémből készült szívecskét, vagy négylevelű lóherét mintázó tárgyat egy fehér-piros zsinór díszíti és egy tűvel is ellátják, hogy a hölgyek a ruhájukra, vagy a kabátjuk hajtókájára erősíthessék a számukra kedves férfitól kapott márciuskát. A néprajzkutatók szerint a márciuska a tavasz diadalát, a természet megújulását jelképezi.
Nos, a Vlad Voiculescu vezette Egészségügyi Minisztérium, mielőtt biztonságossá tenné a kórházak intenzív terápiás osztályait, hogy a menetrendszerűen kiütő tűzesetektől megvédje a betegeket és az ápolókat, enyhítene az orvoshiányon és szakmailag előkészítené az új megyei és regionális sürgősségi kórházak felépítését, pillanatnyilag fontosabb dologgal van elfoglalva, nevezetesen azzal, hogy oly módon értelmezze a tárca és a Közoktatási Minisztérium által kibocsátott közös rendeletet, amely a koronavírus-járvány terjedését megakadályozó intézkedésekről szól, hogy a fiúgyerekek az iskolában nem adhatnak a kislányoknak és a tanítónéniknek márciuskát. Tulajdonképpen örvendetes, hogy az Egészségügyi Minisztérium minden más epidemiológiai kérdést sikeresen megoldott, a hazánkban árusított maszkok megfelelnek a legszigorúbb európai szabványoknak, az oltások megszervezése tökéletes, a tesztek eredményei megbízhatók, maradt még ez a fránya márciuska, amelyet ha sikeresen betilt a tárca, akkor kint vagyunk a télvízből. Szinte érthetetlen, hogy Sorin Cîmpeanu nem lelkesedett az ötletért és kijelentette, hogy egyelőre ő az oktatásügyi miniszter és az iskolákban az történik, amit ő mond. Mintha nem is ugyanannak a kormánynak két miniszteréről lenne szó.
Apropó, feszültségek a kormánypártokban és azok között. Úgy hírlik, hogy a Nemzeti Liberális Párt erdélyi szervezetei sajátos márciuskával készülnek meglepni Florin Cîţu miniszterelnököt, nevezetesen azzal, hogy lemondatják és helyébe a párt nagyváradi sikerpolitikusát, Ilie Bolojant emelik. A liberálisok volt miniszterelnöke és a jelenlegi kolozsvári polgármester, Emil Boc egyre nyíltabban bírálja saját kormányának intézkedéseit, amelyekkel az korlátozni kívánja a helyi autonómiát és kiszorítani igyekszik a költségvetésből a liberálisok által uralt megyéket. A román sajtó pedig három nap alatt két olyan cikket is közölt, amelyik összehasonlítja a Cîţu-kormány dilettantizmusát Bolojan szakszerű, pragmatikus és eredményes munkájával. Sokatmondó, hogy az egyik elemzés szerzője nem más, mint Moise Guran, aki a legkevésbé sem vádolható baloldali szimpátiákkal. A másik egy másfél órás interjú a volt nagyváradi városgazdával – aki jelenleg a Bihar Megyei Tanács elnöke – amelyikben Bolojan közvetve bár, de elég egyértelműen bírálta a jelenlegi bukaresti városvezetést és arról beszélt, hogy az eredményesség szempontjának kell alárendelni a politikai szövetségek megkötését. Példaként megemlítette, hogy arra biztatta Resicabánya polgármesterét, hogy helyi szinten lépjen koalícióra a Szociáldemokrata Párttal azért, hogy a tanácsban a kétharmados többséget igénylő határozatokat is meg tudja szavaztatni. Tessék? Bolojan a vörös pestissel is szövetkezne? Ez aztán a márciuska!
S ha már a bukaresti városvezetésnél tartunk: Nicuşor Dan főpolgármester felfüggesztené – pontosabban kivenné a kerületi polgármesterek hatásköréből – a helyi városfejlesztési tervek elfogadását. Ez konkrétan azt jelenti, hogy amikor az ingatlanfejlesztők megjelennek kis pörge kalapjukat szemérmesen forgatva egyik kezükben (merthogy a másikban tervrajzoktól duzzadó hatalmas táskájukat cipelik), akkor ezentúl nem a kerületi városatyához, hanem a főpolgármesterhez kopogtatnának be. Nála lenne ugyanis a pecsét, amit – ha jónak látja a terveket – akkor ráüt a kérvényezők irataira. Tessék csak elképzelni, milyen márciuskát kap a főpolgármester az elégedett vállalkozóktól, amelyet viszont valószínűleg nem tűzne a hajtókájára.