Nagy Ödön erdélyi magyar szobrász, festőművész, grafikus, művészetpedagógus 1957-ben született a Szászrégen melletti Nagyercsén és három esztendővel ezelőtt, 2017-ben hunyt el Csíkszeredában. Művészeti középiskolát Marosvásárhelyen, képzőművészeti főiskolát Kolozsváron végzett, üveg- és kerámia szakon diplomázott. A medgyesi üveggyárban kezdett dolgozni, majd Csíkszeredába került, ahol a képzőművészet majd minden ágában maradandó munkákkal jelentkezett. Köztéri szobrai Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, több csíki községben és magyarországi, elsősorban Zala megyei településeken találhatók. A Makovecz Imre tervezte csíkszeredai Milleniumi templom hatalmas rézangyalai őrzik a keze nyomát. Irodalmi és történelmi személyiségek bronzplakettjeit mintázta meg, mély gondolatiságú, ötletekkel teli kisplasztikáit, festményeit, grafikáit a változatos, gyakran úttörő technikák és a posztmodern, expresszív formák, a különböző műfajok és felhasznált anyagok ötvöződése jellemezte.
Nagy Ödön után nem könnyen fellelhető, szétszórt alkotások tömkelege és roppant kevés írott forrásmunka maradt, ezért úgy gondoltam, hogy mindenképpen egy könyvben kellenne összegyűjtenem életének, munkásságának legalább a töredékéit, hogy az elkövetkező években majd innen lehessen elindulni a további, még teljesebb összegzések felé.
Halála után rengeteg művésztársával, barátjával, ismerősével, rokonával beszélgettem élőszóban vagy még jóval a vírus előtt, a világháló segítségével, virtuálisan. Sok-sok, az elmúlt évekre, évtizedekre jellemző dokumentumot olvastam el, hónapokon át töprengtem a rendszerezési-szerkesztési elveken és így kialakult egy olyan kézirat, amely úgy mutatja be Nagy Ödön életét és munkásságát, hogy részletesen felidézi azt a kort, azokat a helyszíneket, azokat a kapcsolathálókat, ahol és amelyekben, közel fél évszázadon át, ez a korán eltávozott, zseniális művész alkotott.
Pályatársa, Botár László képzőművész és Ádám Gyula fotóművész időközben gondoskodtak arról, hogy összegyűjtsék elérhető munkáit, és igen eredeti könyvvé tördeljék a kéziratot, amely a napokban a Hargita Megyei Kulturális Központ kiadásában, a Bethlen Gábor Alap és a Hargita Megyei Tanács jelentős anyagi támogatásával meg is jelent.
A több mint kettőszáz oldalas, nagyformátumú, színes mellékletekben gazdag kötet nem klasszikus életrajz, de nem is kizárólag művészettörténeti vagy műkritikusi fejtegetés, mintahogyan nem is zsurnalizmus, noha mindhárom műfaj sajátosságai kisebb-nagyobb arányban megtalálhatók benne, hanem, szándékom szerint, mindenekelőtt olyan olvasmány, amely közelebb hozza a művészt mindazokhoz, akik szerették, becsülték, tisztelték vagy ezután szeretnének megismerkedni közelebbről is életével és munkásságával.
A hátlapra egyik volt tanítványának a visszaemlékezéséből ragadtam ki egy részletet: „ Mindig azt mondogatta, hogy neki nincs is stílusa, s nem is akarja, hogy valamilyen stílusba ragadjon, hiszen minden, amit kitalál az ember, azt meg lehet alkotni többféleképpen, csak az illető személyiségétől függ, milyen technikát választ.”
Kedves hallgatóim, a magam munkájáról csak nagyon ritkán írok-beszélek és most is csak azért tettem, mert az elmúlt hónapok során nagyon sokan érdeklődtek: hogy halad a Nagy Ödön könyv? Nos, kész van és szeptember 28-án, a Hargita Szalon idei megnyitóján, illetve másnap, a Csíkszeredai Könyvvásáron kézbe is lehet venni. Remélem, ugyanolyan örömmel, ahogyan én forgattam át a lapjait.