Első megközelítés. Ha a kétségbeejtő, a világot kétségekbe ejtő vírus (remélem, figyelik a finom distinkciót a vigasztalanság és a kétely között!) szertelenül – szeszélyesen, kiszámíthatatlanul, féktelenül, szélsőségesen – viselkedik, a tollforgatónak sem marad más, mint a maga módján szertelenül – csapongva, fegyelmezetlenül – írni róla, hatásairól. A világjárvány egyik hatása, a mérhetetlen erdőrombolás: épp ennek az írói fegyelmezetlenségnek a következménye, gondoljunk a nyomtatott sajtó híranyagainak, tanulmányainak és főleg a „járványirodalomnak” a mérhetetlen papírszükségletére…
Most leginkább az zavar, hogy a vírus miért nem törődik azzal, hogy nyár van, hiszen negyven fok fölött állítólag a védő bevonatának (tudják, a lipidburoknak…) meg kellene semmisülnie, ő meg fertőz veszettül, mint egy konteó, keményen besegítve az időskorúak megtizedelésének magasztos szociáldarwinista tervébe.
Oltás éppen születhet (Donald kacsa – tudják, az, aki fertőtlenítőszer fogyasztását javasolta a vírus ellen, amelyben azelőtt nem hitt – minap megint bejelentett egy végső győzelmet, ami után Amerika minden eddiginél, sőt annál is nagyobb lesz, ha így folytatódik, lassan kinő az Isten markából), de minden oltáshoz mellékelni kell majd az illető vírustörzsre (esetleg operatív törzsre) vonatkoztatott szavatossági idejét, ugyanis a vírus állandóan új meg új mutációkkal lep meg bennünket.
Második megközelítés. Némi derűt és vigaszt jelent a tragikus összképben, hogy az országos bajnok Boris Johnson brit miniszterelnöktől a világbajnok Novak Djokovic szerb teniszezőig egyre több vírustagadó kapja el Covidiust; kíváncsi vagyok, hogy ezek után utóbbi továbbra sem hisz az oltásokban sem. A kollektív emlékezet szelekciós természete (kevésbé elegánsan: a fokozatos elbutulás) folytán az emberiség egyszerűen elfelejtette, hogy a száz évvel ezelőtti spanyolnáthának a második hulláma szedte a legtöbb áldozatot. A közönséges idióták mentsége, hogy csak magukért felelnek – de mit tegyünk a veszélyes idiótákkal, akik miatt ezrek, százezrek halnak meg?
Ha már a nyár és a világ legerősebb/legnagyszájúbb embere szóba került, világosodik a válasz arra a kérdésre, hogy a betegségek, bacilusok és vírusok egyre gyakoribb hullámai mennyiben a klímaváltozás velejárói. Nos, annyira azok, hogy a tudósok most már nem óvatosan, hanem határozottan, sőt kegyetlenül figyelmeztetnek újabb pusztító járványok fellépésére a természet rendjének felborítása miatt.
A szabad verseny a fajok között a természetben is kíméletlen. Viszont a természetben van visszacsatolás. Az ember viszont képtelen megállni. Úgy lehet, mindaz, ami most történik: a természet fékműködése, ha már az ember féktelen. És lehet vitatkozni, mert vitatkozni, azt tudunk, hogy a klímaváltozásnak melyik a súlyosabb következménye: az ember potenciális közvetett ellenségeinek, vírushordozóinak az elszaporodása, vagy pedig az, hogy szomjan halunk, kiszárad a világunk.
Harmadik megközelítés.A járvány a végletekig, sőt a készülék kikapcsolásáig fokozta idegességemet a járványról különben érdekes műsorokat sugárzó Antena 3 két fő véleményformálója miatt. Az egyik, a műsorvezető esténként hússzor elmondja, hogy „nagyon fontos megértenünk, hogy mi miért és hogyan történik”, miközben a műsor végén a kép legtöbbször ugyanolyan zavaros, mint az elején. A másik, a „pamfletes” nagyon radikális abban, hogy „minél rosszabb, annál jobb”, ezért úgymond a „Werner vezette III. Lajos kormánynak” drukkol, kövessen el minél több baklövést, hadd lássák a választóik is, kire voltak képesek szavazni…
Utóbbi a következőképpen védte meg Bolsanaro brazil elnököt, a vezető bunkókrácia egyik legmarkánsabb díszpintyét: nem törődött a vírussal, tömegrendezvényeken szónokolt, egyáltalán nem kezelte országában a helyzetet (miként az erdőtüzeket sem, teszem hozzá), és semmi baja sem volt, tesztjei negatívok lettek. Mígnem hétfőn belázasodott, köhögött, és akkor a tesztje kijött pozitívnak. De rá se rántott, a láza és a köhögése másnapra elmúlt… tehát mi a baj? Kérdezi Bolsanaro és vele Badea. Hát mondjuk az a baj, hogy az elnök többeket megfertőzhetett, sőt visszatérhetnek markánsabb tünetei. (Drukkoljunk, volt rá példa.) És Badea nézetei úgyszintén többeket megfertőznek. És hát ott van a statisztika: jelenleg a világon a fertőzöttek száma közel tizenkét millió, ebből az USA-ban három millió, Brazíliában is alaposan meghaladta a másfél milliót. Az elhalálozások tekintetében is magasan az Egyesült Államok és Brazília vezet, a világon pedig nagyjából 550 ezer ember halt bele a COVID-19-be. Van, akinek ez kevés?
Negyedik megközelítés. Gondoltam egy szót sem szólok kormányunk (bocsánat, Iohannis kormánya) töketlenkedéseiről, mókáiról. Azonban a helyzet mind jobban kezd elfajulni, a hatalom képviselői egyre sápadtabban nyilatkoznak, a szükséges intézkedéseket – miután maguk mutattak példát abból, hogyan kell félvállról venni őket – egyre nehezebben tudják foganatosítani, és rendes szokás szerint a törvény embereit, az Alkotmánybíróságot, az emberjogi biztost hibáztatják.
Úgyhogy kénytelen vagyok leszögezni sommásan néhány dolgot. Romániában a betegek (páciensek) jogait a 46/2003-as törvény szabályozza; lehet, hogy különleges helyzetekben (vészhelyzet, sürgősségi állapot) egyes jogokat időlegesen fel lehet függeszteni, illetve korlátozni lehet, de csakis – a parlament által jóváhagyott – törvényekkel (tehát nem smekker sürgősségi rendeletekkel)! Kollektív jogokat felfüggeszteni pedig nem lehet! Ha az Alkotmánybíróság, az ombudsman nem őrködne a törvény betartásán – maga követne el törvénytelenséget. Persze az inkompetencia és az impotencia nem gyógyítható egyik napról a másikra. Idő pedig nincs. Előttünk az özönvíz.
Ötödik megközelítés. Nem túl bonyolult műtétre készülök. Előtte alá kell vetnem magam a COVID-tesztnek. Egészen biztosan tünetmentes vagyok, gondosan betartottam minden előírást, de mi történik, ha a tesztelés – amit, nota bene, nekem kell fizetnem (150 lej) – fertőzöttnek, vírushordozónak mutat ki? Mi vár rám ebben az ex-lex helyzetben? Ezt még meg kell érdeklődnöm. Illetve meglátom. (– Doktor úr, hány hónapom van még? – Őszintén? – Őszintén. – Három-négy. – De hát doktor úr, ennyi idő alatt ki sem tudom fizetni a honoráriumát! – Jó, akkor legyen hét.)