A Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor tizenöt esztendővel ezelőtt, 2005-ben indult Csíkszeredában, abból a megfontolásból, hogy egyrészt a Székelyföldről is be lehessen pillantani, hová, merre tart a huszonegyedik században a világ képzőművészete, másrészt pedig kimondottan érdemesnek és érdekesnek tűnt felfedezni azt is, miként látnak minket más országok művészei, mit vesznek észre mindabból a természetes és épített, társadalmi, közösségi és emberi környezetből, ami számunkra már otthonos, megszokott.
A fő szervező, az intézményi valamint a magántámogatásokról az évek során mindvégig gondoskodó Botár László képzőművész kezdeményezése másfél évtized alatt meghozta a gyümölcsét. Nyaranta tucatnyi, tizenöt év alatt pedig különböző európai, amerikai és ázsiai országokból összesen több mint száz képzőművész érkezett, vagy tért vissza Hargita megye székhelyére, hogy néhány héten át a Szakszervezeti Művelődési Ház hatalmas, nyitott műtermében ne csupán együtt, vagy egymás mellett alkossanak, hanem menetközben jobban megismerjék egymást. A tábor mindvégig nyitva maradt a művészetkedvelők előtt, a látogatók stílszerűen, mai világunk kommunikációs gyakorlatához híven, munka közben, élőben láthatták, hogyan születik meg a mű. A táborokban ugyanakkor majd mindvégig jelen voltak a műkritikusok is, hogy ne csupán a végeredményt lássák, hanem ők is végigkövessék az alkotás folyamatát. Igy alakultak ki minden esztendőben olyan, katalógusokkal kisért csíkszeredai táborzáró kiállítások, amelyek a későbbiekben eljutottak a Székelyföld és Erdély különböző városaiba is.
A koronavírus az idén a virtuális térbe terelte a 2020-as tábort. Az online kapcsolattartás azonban a résztvevő képzőművészeknek nem jelentett különösebb nehézséget, hiszen a táborok után már régóta a közösségi oldalakon követték egymás munkásságát, igen erős kapcsolati háló alakult ki közöttük. Igy akár természetes folytatásnak is tekinthető, hogy a napokban bezárult, idei online Free Camp-re a meghívott művészek egyelőre munkáikat és saját bemutatkozó szövegeiket, fotóikat, kisfilmjeiket küldték el, abban a hitben, hogy jövőre, amikor talán már túl leszünk az egész világot gúzsbakötő járványon, akkor személyesen is találkoznak. A digitális Free Camp-en osztrák, szlovák, bolgár, holland, német, szerb, magyar és román képzőművészek mutatkoztak be, három nyelven, románul, magyarul és angolul, műveik azonban mindenekelőtt vizuális nyelven szólították meg az érdeklődő közönséget. A vizuális nyelv színekkel, formákkal, felületekkel,vonalakkal, síkokkal, arányokkal és sok más látható elemmel alkot, az elkészült kompozíció pedig nem más, mint művészi elrendezésük, olyképpen, hogy a festő, a grafikus mindezen keresztül ki tudja fejezni érzéseit. Nem másolja a külvilágot, hanem teremt, építkezik. Láthatóvá teszi a láthatatlant, hogy élményvilágához szavak nélkül is hozzá tudjunk kapcsolódni. Az alkotótábor idei munkái egy olyan közös, világhálós galériába kerültek, amelyeket megőriz az idő. És esztendők múlva is bizonyítja: terjedjen ki akár az egész világra a járvány, a művészet akkor sem adja meg magát, a művészek határokon innen és túl képesek egymásba kapaszkodni és megmutatni, hogy bármiféle körülmények között az alkotás az emberi szellem igazi értéke és mércéje marad.