„Az összetartozó mondatrészek, illetve tagmondatok pontosabb viszonyát jelölik.” A Nyelvművelő kéziszótárban található tömör meghatározással a kötőszókra utaltam, amelyeket nap mint nap használunk, sokszor anélkül, hogy tudatosítanánk magunkban. Ha rögtön példát kellene mondanunk, valószínűleg az és jutna először eszünkbe, utána pedig a hogy.
Szintén gyakori a mint kötőszó, amelyet nemegyszer összekevernek a mind…, mind… páros kötőszóval, noha a mint hasonlításra, illetve állapothatározó kapcsolására szolgál. Például: „Úgy szerette, mint a saját gyermekét.” „Tisztelte őt mint embert, de támadta mint politikust.” Utóbbi mondatban nem kell vessző a mint elé.
Mielőtt jobban elmélyülnék a témában, következzen egy újabb példamondat: „Úgy a vezetőség, mint a tagság egyetértett a javaslattal.” Helyes-e ez a megfogalmazás? Mivel a mint az úgy párjaként csak hasonlítás kifejezésére való, át kell fogalmazni a mondatot: „Mind a vezetőség, mind a tagság egyetértett a javaslattal.”
Vannak olyan kötőszók is, amelyek határozószóból alakultak át, és egy ideig a korábbi jelentésüket is őrzik. „Például az ugyanakkor csak abban az esetben alkalmas az ellenben, viszont helyettesítésére, ha az ellentétben egyidejűség is van” – olvasható a nyelvművelő szótárban. Milyen mondattal lehetne érzékeltetni ezt? „Elismerte az intézkedés jogosságát, ugyanakkor kifogásolta annak stílusát.”
Nem maradhatnak ki azok a kötőszók, amelyeket a mai ízlés nehézkesnek, körülményesnek ítél, ilyenek egyebek között az ennélfogva, mindamellett, mindazonáltal, minekutána, miszerint. Ezek főként a hivatali nyelvben maradtak meg, de már onnan is kezdenek kiszorulni.
A mai részben a fölösleges kötőszóhalmozást is megemlítem. A példa természetesen most sem marad el: „Bár a mentők percek alatt bevitték a közeli kórházba, a műtőasztalon azonban meghalt.” Hogyan hangzott volna jobban? „Bár a mentők percek alatt bevitték a közeli kórházba, a műtőasztalon meghalt.”
És mi a helyzet ezzel a mondattal? „Mindig arra kell reagálnod, amit éppen látsz, és nem pedig arra, amit éppen vársz!” Az és vagy a pedig tűnik-e fölöslegesnek? Ha kiveszem az és kötőszót, így hangzik a mondat: „Mindig arra kell reagálnod, amit éppen látsz, nem pedig arra, amit éppen vársz.” A pedig nélkül azonban így: „Mindig arra kell reagálnod, amit éppen látsz, és nem arra, amit éppen vársz!” A második változat a nyelvészek szerint kevésbé elfogadható, de jó.