Még végére sem érhettünk a korona-vírus kiváltotta válságnak, az ausztráliai tudósok a környezeti válság súlyosbodásával „riogatnak”. Az már eddig is meghökkentette a szakértőket, hogy az ipari tevékenység, a közlekedés, a fogyasztás csaknem féléves visszaesése szinte semmiféle érzékelhető változást nem hozott. Nyugat-Európában is, de főként Kínában és Indiában, ahol a legnagyobb a légszennyezettség, a légkör kitisztult ugyan, de a – felmelegedést voltaképpen okozó – üvegházgázok koncentrációja nem csökkent.
A Klímaválságból való Kitörés Nemzeti Központja (Breakthrough National Centre of Climat Restoration) nevű szervezet azt kérte az ausztráliai egyetemektől, hogy készítsenek átfogó tanulmányt a klímaválságról. A feladat teljesítésében minden egyetemi központ részt vállalt. Megkísérelték a lehetetlent: az összes elképzelhető szempontot tekintetbe venni.
A felhalmozott és rendszerezett hatalmas adathalmaz lesújtó következtetésre vezetett. Az emberiség lassan hozzászokik a klímaválság gondolatához. Megpróbál együtt élni vele abban a tudatban, hogy megelőzhetjük a legrosszabbakat. Csakhogy – vélik az ausztrál tudósok – ez immár illúzió. A csapások nem jönni fognak, hanem máris a nyakunkon vannak. Óriási a veszélye annak, hogy az emberiség 30 éven belül – azaz még a mai fiatalabb generációk életében – kipusztulhat. Sajnos, ez a gondolat nem Roland Emmerich valamely közkedvelt katasztrófafilmjének forgatókönyvéből származik. A „Day after Tommorow”, magyar nevén a Holnapután cselekménysorai immár valósággá válhatnak.
A legrosszabb forgatókönyv a (a Worst-Case-Scenario) szerint – ha semmi nem történik – a Föld átlaghőmérséklete kezdetben másfél, aztán két vagy akár 3 fokkal is növekedhet. A Föld hatalmas területei válnak lakhatatlanokká. Mindenekelőtt Afrika szegényebb államai. A 60 fokos pokoli hőségben emberek millió pusztulnak el. A mezőgazdaság ellehetetlenül, az éhínség egyre több államban pusztít. Egész kontinensek esnek járványok áldozatává, a legyengült emberi immunrendszer mind képtelenebbé válik a védekezésre. De a nagybetűs fejlődés (melynek eszméjére az egész modern világgazdaság épül) a Nyugat államaiban sem lesz fenntartható. Még akkor sem, ha a szóbanforgó államok kétségbeesetten próbálják végrehajtani azokat az intézkedéseket, melyeket már évtizedekkel korábban kellet volna foganatosítaniuk.
A jelentés az emberiség történetét – a lehető legszűkszavúbban – három mozzanatban vázolja fel: az ember 300 000 évvel ezelőtt belép a történelembe, időszámításunk előtt 5 000 évvel létrehozza az első magaskultúrákat, hogy aztán saját ostobasága és felelőtlensége következtében 2050 táján (eufemisztikusan fogalmazva) lelépjen a történelem színpadáról.
Tömör, világos gyászjelentés.
Hogy mekkora mindennek – mármint a legrosszabb forgatókönyvnek – az esélye? Kétségbeejtően nagy. A tanulmány úgynevezett kis valószínűségű, de hatalmas pusztításokat kiváltani képes eseményeket is számításba vesz, melyek lehetőségét egyelőre hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, de valószínűségük a továbbiakban – éppen a negatív visszacsatolás hiányának következtében – gyorsan növekedhet.
Hogy az ausztrál tudósok figyelmeztetései mennyire lesznek képesek arra, hogy a Donald Trump- vagy Hszi Csin-ping-szerű politikusokat felrázzák hatalmi álmaikból, retorikai kérdés. Ők elvakult világhatalmi törekvéseik közepette azt sem fogják észrevenni, amikor már tényleg körmükre égett a gyertya, akkorra már lángokban áll az egész világ.
Hogy mennyire így van, jól jelzi, hogy a napokban Észak-Indiában és Pakisztánban a napi hőmérséklet meghaladta az 50 fokot. Az emberek nem hagyhatják el lakásaikat, nem fogyaszthatnak teát, kávét, alkoholt. Ami meg a vizet illeti, már az sem nagyon van, sőt a szomszédban még a Jangce Kiang vízhozama is aggasztóan apad, miközben a kínai mezőgazdaság, az ipar, a lakosság vízszükséglete rohamosan növekszik.
És az emberi zsenialitás itt már aligha tud segíteni. A legjobb példa Kazahsztán, ahol az Aral-tó partján a – Szajúz neveztű űrhajóval az egeket ostromló – szovjet tudomány (Kazahsztán akkor még Szovjetunió része) a tó parti elsivatagosodott területeket úgy próbálja megmenteni, hogy a Amudarja és a Szirdarja folyók által táplált tó vizét felhasználva hatalmas területeket erdősít, és korszerű műtrágyával, növényvédőszerekkel, rovarirtókkal megtámogatott öntözéses mezőgazdaságot honosít meg. Azaz építi a szocializmust. Az eredmény nem is marad el. A folyók kiszáradnak. A tó vízfelülete 93 százalékára apad, a maradék víz sótartalma literenként 150 grammra növekszik, s végül maga a tó is sivataggá alakul, mely fölött ma már a sztyeppei szelek süvítenek, s szórják szét a légkörbe az irdatlan mennyiségű műtrágya maradékkal, gyom- és rovarirtószerrel feldúsított sót és port. Az utóbbiak pedig a levegőbe kerülve tovább végzik hivatásukat. Ezúttal már embereket irtanak. Bolygó szerint tova, hiszen a szelek nem ismernek határokat. Azerbajdzsánban a csecsemőhalálozás máris a korábbi szint négyszeresére növekedett.
S Amerikában a palagázzal folyik (a trumpi America first nevében) a kapitalizmus építése. A természeti környezet irtózatos pusztításával, s ráadásul értelmetlenül, hiszen a mai olaj- és gázárak mellett a költséges palagáz és -olaj eladhatatlan. Úgy tűnik, végül is az „ideális társadalom” megteremtésében Amerika fogja utolérni az idő közben dugába dőlt Szovjetuniót…
Az 1947-ben – atomtudósok által beindított – Doomsday Clock, azaz Világvégevekker, mely akkor még a földtörténeti időszámítás szerint a 12. óra előtti 17. percen állt, ma már alig két percnyi időt engedélyez számunkra.
Kényelmesen elhelyezkedhetünk a foteljeinkben: a tévében rövidesen kezdődik – ezúttal élő adásban – az igazi Holnapután. Igaz, immár csak idézőjelben.