A székely autonómiára vonatkozó törvénytervezet nem csak megbukott, de olyan tragikomédiába is torkollott, melyet nézetem szerint a román történelmi emlékezet is megpróbál majd valami módon elfelejteni. Az effélében masszív gyakorlata van. Csak az nem biztos, hogy ami száz éven át akadálytalanul működött, a következő száz esztendőben is működni fog.
Valószínűleg kevesen tudják, hogy egy román pártalakulat, az USR szenátora szintén beterjesztett a Parlamentbe egy törvényjavaslatot. Szerzője Tudor Benga, a párt brassói képviselője. A tervezet célja a kulturális mikrórégiók (románul țări vagy ținuturi, magyarul: országrészek) közös összefogásának ösztönzése.
„Ez a tervezet egy olyan – Románia decentralizálását előmozdítani hivatott – lépés, melynek akkor vannak reális esélyei, ha tekintettel vagyunk a közös kulturális hagyományokra. Az emberek jobban együtt tudnak működni azoknak a közösségeknek és csoportoknak a keretében, melyekhez tartoznak, mert ezekben évszázadok alatt kialakult bizalom fűzi egymáshoz őket és éppen ez az, ami bármely tényleges decentralizáció és régiósítás alapja lehet. A közös történelem és kultúra az adminisztratív együttműködés legfőbb hajtóereje. Tudnunk kell egyénenként és közösségekként együttműködni, s az én tervezetem – kezdeti lépésként – éppen azt tűzi ki célul, hogy a közös kulturális hagyományok érvényesítése érdekében tanuljuk meg összefogni. Jelenleg rendelkezésünkre áll az állam és léteznek a megyék, márpedig az általam javasolt mikrórégiók közvetítő szintet képezhetnének az előbbiek között. Ez a szint válhatna alapjává a tényleges területi-adminisztratív decentralizációnak. Márpedig az emberek számára legkedvezőbb politikai megoldások csupán emberközelben születhetnek.”
Benga képviselő úr az új adminisztratív egységek alapját képező történelmi mikrórégiók lajstromával is szolgál. Ezek nem kimerítő lajstroma is tizennyolc, történelmileg szervesen együvé tartozó területi egységet ölel fel. Kilenc – a Zsil-völgyével együtt – Erdélyben található. És köztük van – a még mindig xenofób román közvélemény nézőpontjából nem is létező – Székelyföld (Ținutul Secuiesc) is. A tervezet Havasalföldön öt történelmi mikrórégiót, Moldvában négyet azonosít. És hangsúlyos, hogy a tervezet elfogadása csupán kezdeti lépés lenne egy tényleges, történetileg és kulturálisan megalapozott decentralizáció folyamatában.
A képviselő úr a tervezetet februárban nyújtotta be a Parlamentnek. Azóta nincsen hír róla.
Értékéből sajnos az a beszéd is sokat levon, melyet a párt kolozsvári szenátora, Mihai Goțiu a napokban a székely autonómiatervezet szenátusi elutasításakor elmondott. A szenátor úr az autonómiatervezetet – Iohannis elnök nyomdokain járva – maga is toxikusnak minősítette, s úgy vélte, hogy az európai értékrend ezekkel az – érintett társadalmakon belül konfliktusokat generáló – javaslatokkal összeegyeztethetetlen. Hogy miért, arról egy szót sem ejtett. Miért is tette volna? A román közvéleményben a tételre vonatkozóan konszenzus uralkodik. Ez a közvélemény az Unió nyugati felén zavartalanul üzemelő területi autonómiák létéről ugyanúgy nem hajlandó tudomást venni, mint a Székelyföld létezéséről. A szenátor úr ismét csak érvek nélkül az RMDSZ xenofób diskurzusáról beszélt, melynek szerinte egyetlen funkciója, hogy a kisebbségi magyarság xenofób elemeit bejuttassa a parlamentbe. Az autonómiára hivatkozás egyfajta argumentum ad horrendumnak számít. (A fogalom a középkori logikából származik. Jelentése szabad fordításban: istentelenség.)
Goțiu úr hivatkozik ugyan a Gyulafehérvári Nyilatkozatra is, s önnön magyarpárti érzelmeit is „afisálja”. Ez utóbbiakat beszéde ellenére sem vonom kétségbe. Legfeljebb magyarellenes érveinek őszinteségét. A román államelnök által generált hisztéria legkörében ugyanis – jó pártkatonaként – nem is nem is mondhatott egyebet, mint amit mondott.
Benga – párttársával ellentétben – érvekkel operált. És szándékai valóban távol álltak a román politika diszkriminatív reflexeitől. Ezért aztán nyilvánvaló, hogy e pillanatban nem csak a székely autonómia tervezetnek, de még a Benga-féle elképzeléseknek sincs esélyük arra, hogy átmenjenek a román Parlamenten. Mindenekelőtt a Székelyföldnek a román történeti régiókkal egy szinten való emlegetése miatt. De ez a program távlatilag mégiscsak egyfajta közös román-magyar egyeztetés esélyével kecsegtet. S nyilvánvalóan nem egyetlen ember véleményét teszi közszemlére, párttársai közt is szép számmal akadhatnak, akik nézeteit elfogadhatónak tartják.
Ahhoz azonban, hogy ez az esély megvalósuljon, nekünk, romániai magyaroknak testületileg csatlakoznunk kell a Székely Nemzeti Tanács európai kezdeményezéséhez, hiszen az, ha sikerrel jár, kihúzhatja a szőnyeget a rögeszmék (nevezzem én is toxikusoknak őket) alól, melyek szerint az autonómiatörekvések idegenek lennének attól az Európától, mely nem csak számos területi autonómiát működtet, de melynek legnagyobb állama, a Német Szövetségi Köztársaság is a Benga által minálunk azonosítottakhoz hasonló történelmi-kulturális mikrórégiókra épül.
Tudom, sokan eleddig azért nem támogatták a nemzetiregiok.eu honlapon az európai kisebbségek kezdeményezését, mert annak a mi esetünkben amúgy sem lenne semmi értelme. A Benga-féle törvényjavaslat azonban, ha Európa a Goțiu-féle érvelés méregfogának kihúzásában segédkezne, alapot teremthetne egy közös román-magyar kezdeményezésre, mely már esélyekkel jelenhetne meg a román parlamentben is. Sőt, előbb-utóbb az elfogultságok szögesdrótkerítését is áttörhetné.
Támogató aláírásaink – ha megütik majd a mértéket – bizonyosan nem lennének fölöslegesek. Van még néhány napunk. Nem mulasztás, bűn lenne nem élni az eséllyel.