Ha valaki kételkedne abban, hogy az emberi józan ész válságos időszakát éli, elég két-három példa, hogy meggyőződjék róla.
Mit szólnának például, ha azt javasolnám, hogy igyanak vagy injekciózzanak be maguknak Domestost? Azért mondok Domestost, mert azt használom naponta otthonom fertőtlenítésére – előbocsátom, szigorúan külsőleg és utána alaposan szellőztetve. Azt hiszem, vagy azt mondanák, hogy meghibbantam, vagy azt, hogy eleve idióta vagyok. De ezt ugye mégsem mondhatjuk a világ urára.
Márpedig Egyesült Államok elnöke ezt javasolta az amerikaiaknak. Gondolatmenete hibátlan: ő biztosan tudja, hogy a vírusjárványkor mindenkinek fertőtlenítenie kell a kezeit meg ezt-azt – és ha a fertőtlenítőszer jó a kéznek meg ennek-annak, miért ne lenne jó vírusölő gyanánt belsőleg is? Most az amerikai orvostudomány kimagasló személyiségei és begyulladt vállalatvezetők győzködik kétségbeesetten az embereket, hogy ne vigyenek be a szervezetükbe fertőtlenítőszert.
Ha az amerikai elnök gondolkodásmódjába beférkőzni nehéz, valamivel könnyebb a magyar miniszterébe, aki szerint a tízparancsolat megvéd a halálos betegségek hetven-nyolcvan százalékától. Itt a Szentírásról van szó, az emberi civilizáció legmeghatározóbb könyvéről, amivel az ég világán semmi baj nincs azon kívül, hogy a mai álkeresztény hirdetői percenként megszegik – ki-ki a maga területén, ahogy mondani szokták – a betűjét és a szellemét. (Felhívom a figyelmet a hetedik és a nyolcadik parancsolatra – Ne lopj!, illetve Ne hazudj! Mások becsületében kárt ne tégy! –, és adódik, hogy egy mai politikusnak mit is kell csinálnia a Tízparancsolattal, hogy a betegségek hetven-nyolcvan százaléka elkerülje őt, ne kelljen gyógyszert szednie, esetleg műtétnek alávetnie magát.)
Komolyra fordítva a szót – folytatnám, ha a szó nem lenne eleve a lehető legkomolyabb oldalára fordítva: az ilyen ostobaságok némi jóindulattal elnézhetők lennének, ha nem nagy hatalmú döntéshozók közveszélyes szellemi alultápláltságát jeleznék – mert így viszont rendkívül veszélyesek.
Ha már erről van szó, mit szólnak ahhoz, hogy ugyanaz az emberierőforrás-kezelő tárcavezető bő két hónappal ezelőtt – igen, feleim, az Úrnak a 2020. esztendejében! – korcsoportos evolúciótagadó, kreacionista rajzpályázatot támogatott, amelynek célja „a teremtés újrafelfedezése”? Semmiképpen nem akarnék – pont – itt a bibliai teremtéstörténet, illetve a fixizmus és az evolucionizmus körüli vitába beleszólni, nemrég futtában elolvastam egy teológiai művet, megragadott türelmességével, a csapdák okos elkerülésével – azt hiszem az ellentéteket ilyen érvelésekkel, a gyakorlatban pedig politikai érdekmentességgel lehetne feloldani.
A tudományellenesség nem új jelenség, de a legbefolyásosabb döntéshozók részéről a középkor óta sohasem jelentett akkora veszélyt, mint amekkorát jelent korunkban. Ez látványosan megmutatkozott a világjárvány kezdetekor, amikor a vezetők a szakemberek figyelmeztetései ellenére képtelenek voltak felfogni, hogy minek teszik ki a lakosságot a megfelelő intézkedések késlekedésével. (Utána meg gyakran politikai ellenfeleikre hárítják a felelősséget, nem egyszer hazug propagandával, karaktergyilkossággal, a közösség félrevezetésével… de most hagyjuk ezt a különben gyomorkavaró témát, a pandémia politikai kihasználását, amely nap mint nap újabb meg újabb példaesetekkel bővül.)
Kétségtelen, hogy a járvány okozta több rendbéli válság kezelésének frontvonalában harcoló tudósok és politikai döntéshozók jó együttműködése a siker fő feltétele. Erre a legjobb példa Németország, ahol a legnagyobb sikereket érték el – igen, a migránsválsághoz hasonlóan! – a „koronakrízis” kezelésében, és ahol „erős hagyománya van annak, hogy a politikai döntéseknél a bölcsészek tanácsaira is támaszkodjanak”. Ugyanakkor a sikert nem kevesen Angela Merkel nyugalmának, konfliktuskerülő természetének tulajdonítják, a kancellár tudományos képzettsége mellett. (Figyelmeztetését, hogy az egészségügyi ellátórendszer túlterhelése még sokáig központi kérdés marad, érdemes lenne mindenütt megfontolni.) De vajon nem ugyanezeknek az egyszerű, jó emberi tulajdonságoknak, a problémák megoldásra irányuló megközelítésének köszönhető, hogy a világ hét olyan országában, amelyekben a legnagyobb sikereket értek el a COVID-19 visszaszorításában – hölgy áll a kormány, illetve az állam élén? Csak látszólag paradoxon, hogy ahol sikereket értek el a járvány megállításában, a lakosság ott a legelégedetlenebb azzal, hogy nem enyhítik (eléggé) a korlátozásokat. Németország erre is jó példa.
És a legjobb példa után a legsajnálatosabbat említve: vajon meglepő – még ha az ok-okozati összefüggések nem egyértelműek is –, hogy az intézkedésekkel késlekedő USA most első a listán (America first…) mind a megfertőződöttek számát tekintve (amely meghaladta a milliót), mind pedig az elhalálozottak száma tekintetében (amely két hónap alatt kétharmadára rúgott annak, ahány amerikai a vietnámi háború tíz éve alatt elhunyt)?
Tagadhatatlan, hogy mint minden globális jelenség, úgy a mostani járvány is politikai, sőt geopolitikai érdekek kereszttüzében áll, ezek bonyolult összjátéka adja majd a végkifejletet, egyelőre azonban néhány más tényező is meghatározó lehet. A legfontosabb az, hogy mennyire képesek a döntéshozók figyelembe venni a tudósok tanácsait, mennyire tud érvényesülni a kompetencia. Ezzel szorosabb összefüggésben van, mint gondolnánk, az áltudományos nézetek visszaszorításának fontossága. Ha igaz az, hogy soha eddig ilyen nagy nem volt a tudomány szerepe, a kutatások volumene és az egyazon témára összpontosító kutatók száma, igaz az is, hogy soha ennyi áltudományos nézet, szándékos vagy csak „játékos” ferdítés nem született egy jelenség kapcsán; és tovább fokozva: soha a tudománynak ennyi embere nem állt ki merészen (sokat kockáztatva, elég, ha annyit mondok: Facebook…) az áltudomány térhódítása ellen.
Az áltudomány terjesztésének két fontos eszköze, egyik sem új: a fake news, vagyis az álhírek, a becsapás, a megtévesztés szándékával terjesztett hamis információk, valamint a konteók, vagyis az összeesküvés-elméletek. Azokat, akik szándékos megtévesztés céljából hamis tényeket, információkat kolportálnak, meg kell büntetni. A konteókkal más a helyzet, már ha nem a lapos Föld „elméletére” gondolunk. Vannak jól felépített, rengeteg (rész)igazsággal teli fejtegetések, amelyek hitelesnek, helyesnek látszó következtetéseket vonnak le gyakran ellentmondásos információk áradatából – a fő baj természetesen itt is a tényekkel van/lehet; az álhírektől eltérően azonban az összeesküvés-elméletek legtöbbször logikailag is cáfolhatók, ha ismerjük a szillogizmusok szabályait: hamis következtetés levonható hibás premisszából akár helyes, akár hibás gondolatmenettel, és helyes premisszából is adódhat helytelen következtetés, ha a gondolatmenet hibás.
Nehezebb „leleplezni”, cáfolni a konteót, ha olyan személyiségtől származik, mint például az a Nobel-díjas japán tudós, aki kutatásai alapján határozottan állította, hogy „ez a koronavírus nem természetes”. Na mármost egy ilyen szenzációs bejelentést, annak igazságtartalmát ki tudná megcáfolni? Hát ki más, mint maga a tudós, Tasuka Hojo! Tanulságos eset – így tart három napig (vagy még annyit sem) egy konteó dicsősége! Azért jegyezzük meg: mind a bejelentést, mind a cáfolatát, de leginkább a tartalmát kísérteties titok lengi be.
A megoldás: minden állítást információt ellenőrizni kell, az áltudomány vírusa ellen ugyanaz a legfontosabb eljárás kötelező, mint a koronavírus ellen: TESZTELNI! TESZTELNI! TESZTELNI!
Száz szónak is egy a vége: ha nem „a szellem napvilága”, a tudás és a jóérzés, a jogkövető magatartás, a demokratikus cselekvés vezérli a döntéshozókat, ha nem Marcus Aurelius római császár a példaképük abban, hogy mire használják a hatalmat, ha nincs meg az összefogás a tudomány emberei és intézményei között („Világ kutatói, egyesüljetek!”), ha önző nemzetállami beidegződések irányítják a válságkezelést – akkor nem sok esélyünk van a megmaradásra.
Ui.
1. A Magyar Tudományos Akadémia közzétette legújabb ajánlását a Covid-19 járványügyi kezeléséhez. Érdemes elolvasni. A kormányok nem engedhetnek a „remény nyomásának”, hogy vége az egésznek.
2. Barátom mondja, hogy olvasta valahol, Donald Trump csak viccelt, provokálni akarta a mellette ülőt, amikor fertőtlenítőszer-injekcióról beszélt… Ez persze sokat változtat a kázuson, de ezt elismerve tegyük hozzá azt is: komoly államelnök ilyesmit nyilvánosan semmilyen hatás kedvéért nem tesz meg. El tudjuk például Angela Merkelről, hogy így viccel?
3. Ha az egész verset nem is, a versszakot a címben idézett sorral ideírom. Ki tudja, tanítják-e ma az iskolában?
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
Azt hiszem, bele kell nyugodnom, hogy én már nem érem el/meg a Kánaánt.