A hazai magyar nyelvű napilapok, irodalmi folyóiratok külön rovatokban, blogbejegyzésekben próbálják a szükségállapot idejét dokumentálni, színesebbé tenni, vagy éppen szomorúbbá, vidámabbá, elgondolkodtatóvá – felkérve számos szerzőt, közszereplőt, hogy osszák meg gondolataikat az olvasókkal. A Nyugati Jelenben Karantén-történetek címszó alatt olvasható ez a rovat, a mai számban pedig Fekete Réka, az aradi Kamaraszínház művészeti és produkciós titkárának Én és az idő című bejegyzését olvashatják, amelyben többek között így ír: „A mozgásszabadság alapvető emberi jog, még akkor is, ha gyakorlását sokszor észre sem vesszük. Az egyedülléthez való jog is észrevétlenül lapul, amíg a tér szűkké nem válik körülöttünk. Jogunk lenne elgondolkodni azon, hogy vajon miért nem élünk számos jogunkkal, mert jogunk van figyelni egymásra, jogunk van a csendre, jár nekünk a tiszta levegő, az átlátszó, a láthatatlan, tudunk-e élni vagy lehet-e életnek nevezni azt, amit átgondolatlanul élünk le, anélkül, hogy tudatosan odafigyelnénk jogainkra, az íratlanokra, a meg nem fogalmazottakra. Jó ez az idő erre is, megfigyelni magunkat, kapcsolatainkat, barátságainkat, szerelmeinket, észrevenni gyermekeinket, szüleinket, a régi házat, a vakolat térképeit. Most először örülök annak, hogy sok a ház körüli munka, annyi, hogy valószínűleg sosem érek a végére, a friss meszelés egyenetlenségei új térképet rajzolnak a falakra. Elnézem a repedések boldogan remegő vonalát, és ösvényeket látok, amelyeken én is jártam, utakat és utazásokat, amelyeket most újra átélek” – írja Fekete Réka, az aradi Kamaraszínház művészeti titkára a Nyugati Jelenben.
Szintén a hazai lapok cikkeznek arról, hogy is lesz ez a május 15 utánra tervezett kis-lazulás, hogyan járunk ki, és hova, olcsó állami maszkban, vagy sajátban – ám az nem világos, melyek azok a zárt terek, ahová mehetünk, és ahol a maszk viselése kötelező. Számtalan kérdés merül fel, miközben országunkban az új koronavírussal fertőzöttek száma meghaladta a 10 ezret, az elhunytaké pedig már jóval 500 fölött van – hogyan tovább? – teszi fel a kérdést többek között az Adevarul, vagy a Revista 22. A G4media azt írja, Adrian Streinu Cercel, az orosz propaganda hőse, és hogy Klaus Johannis a legfontosabb román járványtani szakember tekintélyét rombolta le. Streinu Cercel annak az ellentmondásos tervnek az eszmei szerzője, amelynek értelmében a 65 évnél idősebb embereket szállodákban különítették volna el. Mindeközben az orosz nyelvű média Cercelt a legnagyobb román járványtani szakembernek nevezi. A Sputnik nevű, az orosz állam által pénzelt honlap meg is védte Adrian Streinu Cercelt Klaus Johannis kritikájával szemben, azzal vádolva az államelnököt, hogy kiforgatta a szakember szavait, és így bizonytalanságba taszítva a népet, aki addig csakis Cercelben bízott. A Sputnik – legalábbis a G4media szerint szenzációhajhász cikkek közlésével próbálja az emberek bizalmát a román állami hatóságok iránt aláásni, és káoszt teremteni.
Mi következik? Recesszió, depresszió? A múlt héten a Nemzetközi Valutaalap vezetői arról beszéltek, hogy a legrosszabb globális recesszió követezik, amilyenre nem volt példa a világon az 1930-as évek gazdasági válsága óta. Akkoriban a gazdasági és pénzügyi élet összeomlása tömeges munkanélküliséget okozott és erőteljesen ösztönözte a fasiszta típusú rendszerek kialakulását. A szakemberek most azon vitatkoznak és gondolkodnak, az akkori helyzet megismétlődhet-e most. A vélemények természetesen megoszlanak. Mennyire lesz rossz? – teszi fel a kérdést többek között a Bloomberg, amely szerint az új koronavírus járványnak minden összetevője megvan ahhoz, hogy a mostani válság sokkal rosszabb legyen, mint az 1930-as nagy gazdasági összeomlás. A Vox amerikai portál arra emlékeztet egy mai cikkében, hogy a Nagy Gazdasági válság valójában rendkívül hosszú volt, még a 40-es években is éreztette a hatását. A L`Opinion szerint a társadalom ma sokkal jobban fel van készülve a világválságra – a lap szerint a szociális védelmi háló sokkal kiterjedtebb, összehasonlítva az 1929-es állapotokkal, vagy azzal ami az Amerikai Egyesült Államokban sajnos ma is létezik. Az Eurotopics által idézett Corriere della Sera éppen ellenkezőleg, úgy véli, hogy manapság a helyzet még rosszabb, a világ olyan globális depresszióban van, amely csak a Wall Street összeomlásával hasonlítható. Teljesen jogosan tehetjük fel azt a kérdést, hogy az emberiség bölcsebb-e ma, és drágább e neki a szabadság, mint elődeinknek. Ám az eladósodás, a munkanélküliség kétségekbe taszít. Az emberek korábban is bebizonyították, hogy kétségbeesésükben, a jólétükért cserébe hajlandóak odaadni a szabadságukat.És vannak persze súlyosbító tényezők: az első ezek közül a nacionalizmus, a második az államhatalom kiterjesztése, a harmadik pedig a parlament-ellenesség – hívja fel a figyelmet a Corriere della Sera.