A világjárvány elleni heroikus küzdelem óhatatlanul gyökeres változásokat hoz az egész emberi társadalom életében. Megváltoztathatja felfogásunkat értékekről, a közösségi létformáról, arról, hogy mi fontos és mi nem, a felelősség kérdéséről is. Bizonyos formák, minták, szokások, elvek, értékek, akár hatalomgyakorlási módok tarthatatlanná válhatnak.
Persze az átalakulásokban fontos marad a hatalmon levő vezetők szerepe, ugyanakkor sokba kerülhetnek nekik a válságkezelés során elkövetett hibák. Ezekről, az ilyesmiről beszélni ma, a harc hevében, nemcsak szinte illetlen, de akár káros és hátráltató is lenne, egyelőre a mozgósítás, a tájékoztatás van napirenden, hogy az egészségvédelem rendszere ne omoljon össze, a fertőzés láncreakciója nem vezessen robbanáshoz; viszont a végén az erkölcsi, politikai vagy akár büntetőjogi felelősség kérdése menthetetlenül felmerül.
Kelemen Hunor szövetségi elnök honfitársainkhoz intézett üzenetében kedden így fogalmazott: „Példátlan intézkedések ezek békeidőben, de példa nélküli a helyzet is, amibe a világ más országaihoz hasonlóan Románia is került. A járvány terjedését csak mi, emberek tudjuk lassítani azzal, hogy a lehető legkevesebb esélyt adunk a fertőzésnek. Egy ismerősöm azt kérdezte tőlem, hogy de mi lesz a szabadságjogainkkal? A kijárási tilalom ezeknek a korlátozását is jelenti. A válaszom brutális volt, itt is megismétlem. Semmilyen politikai megfontolás nem lenne elég erős, hogy a kijárási tilalmat elfogadjuk. De ez nem politikai kérdés. Ez egészségügyi, közegészségügyi kérdés.”
Így van. Ilyen kérdések merülnek fel – más megrázó erkölcsi dilemmákkal együtt (a legvégletesebbet egy szerző így fogalmazza meg: kinyírnád a fél emberiséget, hogy megmentsd a másik felét?) – minden élet-halál harcban, ahol a legapróbb döntések is sorsdöntőek lehetnek.
Vasárnap fontos cikk jelent meg Vírustaktika címmel a maszol.ro portál Vélemény rovatában Vincze Loránt neve alatt. Az RMDSZ EP-képviselője súlyos látleletet állít fel a romániai járványfrontról: a sürgősségi döntések egy részét, tulajdonképpen a legfontosabbakat rövidtávú politikai számítások határozták meg! Igen, tudtuk, megszoktuk az ilyesmit, mondanánk első látásra, hiszen nyilvánvaló volt például, hogy az államelnök és a kormánypárt még az utolsó utáni pillanatban is az előre hozott parlamenti, többségváltó választásra játszott, abban reménykedett – de felmérjük, hogy mibe kerülhetett bizonyos intézkedések késése vagy elmaradása?
Nincs okom elkerülni, hogy hosszan idézzek Vincze okfejtéséből:
1. „Nagyon késői volt az államelnök kérése a külföldön élő románok felé, hogy ne utazzanak haza. A diaszpóra szavazatainak elvesztésétől tartva gyakorlatilag a kormány továbbra is azon dolgozik, hogy százezrek a lehető legkönnyebben hazajuthassanak. Azzal együtt, hogy minden országnak kötelező befogadni a hazatérőket, a romániai hatóságok intézkedése gyakorlatilag hazahívást jelent. Világos, hogy csak töredékük került elkülönítésre, és sokan – nem tudjuk, mennyien – vírushordozók.” (Megjegyzésem: a tömeges beáramlással hatványozódik a fertőzésveszély, lenullázódhatnak korábbi intézkedések, életveszélybe kerülhet az orvosi személyzet, megváltozhat a járvány terjedésének üteme, dinamikája…)
2. „A romániai központi hatóság tart a kijárási tilalom elrendelésétől, talán tartanak a társadalmi hatástól, a szavazatvesztéstől. Pedig az ajánlás nem tiltás, Belgiumban, Olaszországban és Spanyolországban a kijárási tilalom idején is az emberek többsége betartotta a szabályokat, de sokan egészen addig nem, amíg a rendőrség és a katonaság el nem kezdett járőrözni az utcákon. Ajánlás esetén a csoportos utcai bóklászást nem lehet számonkérni.” (Megjegyzésem: nehezen felmérhető, hogy ez a mulasztás mibe került, volt megszólalás amelynek szerzője felrótta Raed Arafatnak, hogy első pillanattól azt javasolta az állampolgároknak, jó lenne kötelezőnek tekinteniük az „ajánlott” kijárási tilalmat. Különben kedden a belügyminiszter pont ezt jelentette be, kiegészítve és pontosítva a korábbi rendelkezéseket.)
3. „Az éjszakai kijárási tilalom számomra értelmezhetetlen. Sehol a világon nem volt a nappalitól eltérő éjszakai rendelkezés. Háborús időkben van logika benne, hogy az éj leple alatt az ellenséges csapatok vagy az ellenállók ne szervezkedhessenek, de járvány idején felesleges, éjszaka, köztéren gyakorlatilag nincsen társadalmi érintkezés. Az intézkedés tehát pótcselekvés.” (Megjegyzésem: Romániában ez nem pont így van, Bukarestben, főleg a történelmi negyedben, de más városokban is főleg a fiatalok, manelések vagy hipszterek, #rezistes maradványok vagy csak unatkozók, olykor nagyon is érzékelhető éjszakai dáridókat szerveznek.)
4. „A határok lezárását a külföldiek előtt Románia csak akkor hozta meg, amikor gyakorlatilag értelmetlen volt, hiszen minden környező ország már megtette. Elsőként Szlovénia, Magyarország, majd Bulgária, Szerbia, Moldova Köztársaság és Ukrajna. A Fekete-tenger túlsó partján Törökország is. Nem is volna, ahonnan idegenek érkezzenek. Románia talán arra számított, hogy valahol jegyzik a ragaszkodását a szabad mozgáshoz. Szerintem fölösleges taktikázás volt, a vége úgyis határzár.” (A határzár bekövetkezett; „a szabad mozgáshoz való ragaszkodásról” pedig szomorúan jut eszembe a Schengen övezet. Hallott még valaki róla? Gyanítom, hogy nem ez a legjobb alkalom ismét kérni országunk rég kiérdemelt csatlakozását…)
5. „És végül egy helyi nem döntés. A kolozsvári köztéri ortodox egy kanállal áldozás járvány idején a veszélyeztetés bűncselekményét jelenti. Ijesztő, hogy a városban nem volt hatóság, amely betilthatta, leállította volna. A mindenható ortodox egyházzal egyetlen vezető sem mert szembeszállni még egy ennyire konkrét esetben sem.”
Szerintem az egytől tízig terjedő rettenetességi skálán ez az utolsó, 5. pont, az „egy kanállal áldozás” legalább 9-es fokozatú. A világjárvány a mai körülmények között – demográfia, közlekedés, gazdaság, klímaválság stb. – talán ki sem tört volna; de a kolozsvári eset szépen összehozta a sötét középkorral. Micsoda gyúanyag: a BOR SRI-vel és DNA-val fűszerezve, ahogy a politikai szakácskönyv is megjegyzi: ízlés(telenség) szerint…
Különben a szabad mozgás korlátozása már jelzi a politikai veszélyeket, amelyekről Kelemen Hunor is beszél. A törvény által nem korlátozott hatalom diktatúra, a törvényes korlátok felszámolása kedvenc szórakozása autoriter hajlamú politikai vezetőknek. Egy ilyen méretű járvány ürügy és alkalom e hajlamok kiélésére. Magyarországon Orbán ki akarja iktatni a parlamentet – ami meglehetősen rossz üzenet a demokratikus jogok tisztelőinek az egész világon.
Rossz üzenet – mondja Szőcs Levente is egy tájékoztató háttéranyagában, arra az európai visszhangra utalva, amelyet a román kormány kérése váltott ki az Emberi Jogok Európai Egyezménye hatályának felfüggesztésére. A nyilvánvalóan jogkorlátozó kérés teljesülése gyakorlatilag azt jelentené, hogy az élet védelmét és a tortúra tilalmát leszámítva Románia semmilyen más jogot nem köteles betartani mindaddig, amíg az egyezmény hatályának felfüggesztése tart. A kormány itthon egy szót se szólt a kérésről, és ebben a pillanatban pontosan nem is tudni, hányadán állunk, mi van érvényben és mi nem, mi van felfüggesztve és mi nem. „Más országok hogyan tudják megoldani a rendkívüli állapot bevezetését az alapvető jogok korlátozása nélkül, és Románia miért nem képes erre?” – érdekes kérdés, rég fel lehetett volna tenni. A jogkorlátozások járványa, akárcsak a COVID-19 betegségé, erős iramban terjedni látszik.
„Lesznek fertőzöttek a közvetlen környezetünkben is, sajnos. Lehetünk mi is fertőzöttek. Ez elkerülhetetlennek tűnik. Tudnunk kell, hogy ez senkinek sem a hibája. Viseltessünk türelemmel mindenki iránt, ne haragudjunk egymásra!” – olvassuk Kelemen Hunor említett üzenetének befejező részében. Be kell vallanom, hogy a hibákat illetően a véleményem közelebb áll a Vincze Lorántéhoz.
Utóirat
Kedves és nem feltétlenül véletlen, hogy a fentebb idézett három személyiség: kolléga. Mindhárman vérbeli rádiósok voltak, illetve Szőcs Levente ma is az. Sőt, a voltak közé tartozik szerénységem is, aki több évet eltöltött az ország legnagyobb médiaintézményének, a Román Rádiótársaságnak a kötelékében, és mindhárom idézett kollégával többször keresztezték egymást az útjaink, a sorsunk. Így hozza össze egy lapra az embereket – mi is?