Az asztalomon álló szofisztikált elektro-barométer reggel kilenckor még a Kolozsvár melletti Vistán is mínusz négy fokot mutat. Az Nyugat-Antarktiszi-félsziget északi csücskén elhelyezett meteorológiai állomás február 9-én ugyanebben az órában plusz 20,75 fokot mért. A hírt Carlos Schaefer, a földtudományok ismert brazil szakembere közölte a AFP hírügynökséggel.
A hatvanas években indult mérések óta ez az első eset, hogy a déli földrésznek ezen a pontján a február eleji hőmérséklet meghaladta a 20 fokos határt.
Az információ – szakkörökben – nem kis riadalmat keltett, hiszen a hőmérséklet-növekedés, mely évtizedek óta tart (csak az utóbbi évtizedben három fokkal nőtt az évi átlag), a régió altalajára (szakterminussal a permafrosztra) és a környező élővilágra nehezen belátható következményekkel járhat.
A permafroszt fagyott talajt jelent, mely legalább két éve nem engedett fel. A sarkokon azonban a permafroszt sok ezer éve fagyott. Ez a talaj óriási mennyiségű szén-dioxidot, metángázt, mikrobák és vírusok beláthatatlan mennyiségét tartja fogva. Utóbbiak tízezer évekig képesek dacolni a faggyal, s ha a talaj felolvad, a légkörbe kerülhetnek. Ez Szibéria és Alaszka északi sarkkörön túli területein már többször bekövetkezett. A bubópestis, a lépfene, a himlő, a spanyolnátha és egyéb betegségek kórokozói kerülnek a légkörbe.
Mivel a manapság mindinkább hiánycikknek számító altalajkincsek is hozzáférhetővé válnak, az ott dolgozó munkások az egész fölgolyón elterjeszthetik ezeket a veszedelmes fertőző betegségeket. A veszély méreteire a kínai koronavírus-ragály egyelőre megállíthatatlannak tűnő, a világgazdaság teljesítményére is súlyos következményekkel járó terjedése is figyelmeztethet.
Mindez azonban eltörpül egy másik rémisztő lehetőség mellett. A felszabaduló üvegházgázok, melyek a tudósok szerint a Föld átlaghőmérsékletét akár a rettegve emlegetett két fokhoz közelálló értékkel növelhetik, öngerjesztő (szakszóval pozitív visszacsatolásos) folyamatot indíthatnak be. Az olvadás növeli az átlaghőmérsékletet, az meg fokozza az olvadást. Az öngerjesztő folyamatoknak sajnos csak az érintett rendszerek végleges összeomlása vethet véget.
A következmények azonban már rövidebb távon is beláthatók. Az átlaghőmérséklet a sarkokon háromszor olyan gyorsan növekszik, mint a mérsékeltebb égövek alatt. Így aztán a folyamat az eddig vártnál is gyorsabb lehet.
A gleccserek és a sarki jégpáncél olvadása is tragikus következményekkel járhat. Ezek közül a legfontosabb a világóceán szintjének növekedése. Már az utóbbi száz évben is évi 19 centiméterrel nőt a tengerszint. A növekedés összesítve meghaladja a fél métert.
Az említett antarktiszi felmelegedés egyik okozója szakemberek szerint az úgynevezett főnszél. Ez a széltípus a magas hegyek környezetére jellemző. Száraz és meleg bukószelet jelent, Úgy jön létre, hogy a hegy egyik oldalán az érkező levegő felfele kényszerül (ez a tulajdonképpeni főnszél), majd lehűl és nedvességtaralma lecsapódik. A hegy gerincén átbukva az immár kiszáradt szél (az úgynevezett bukószél) leáramlik és felmelegszik, s mivel relatív nedvessége is tovább csökken, erőteljes olvadási folyamatokat idézhet elő.
A gleccsereket azonban a megszokotthoz viszonyítva felmelegedett tengervíz is olvasztja, immár alulról. Ezek a jelenségek együttesen száz vagy néhány száz év alatt a sarki jégsapkák teljes olvadásához vezethetnek, ami a Világóceán szintjének fokozatosan 3-tól 10 méterig terjedő növekedését okozhatja. Olyan városok kerülnek mélyen a tengerszint alá, mint New York, Hong-kong, Hamburg. A globális szigetvilágról vagy teljes országokról, mint Hollandia, nem is beszélve… A folyamat szakemberek szinte már egybehangzó véleménye szerint azon a ponton van, amikor már visszafordíthatatlanná válhat…
Katasztrofális kilátások. De a tudósok hiába rémisztegetik velük a világközvéleményt. A Föld vezető állmait, melyek egyben a folyamat emberre eső részéért a leginkább felelősek, nem ezek a gondok foglalkoztatják. A legfőbb gond továbbra is a termelés fokozása, a profitmaximalizáció, a kisebbségi nyelvek és kultúrák felszámolása, a demokrácia és jogállamiság védelmének álcázott nagyhatalmi terror, a gender-elmélet egyetemes hitvallássá alakítása, a mind instabilabb világrend fenntartására, illetve megdöntésére irányuló fegyverkezési hajsza, meg egyéb (ha nem futkosna a hátamon a hideg, azt mondanám: gyermeteg) szenvedély.
A rettenetes az, hogy eme nagyranőtt gyermetegség mögött meghúzódó ideológiák maholnap jobb sorsra érdemes gyerekeinket is hatalmukba kerítik.
Márpedig ha ez tényleg sikerrel jár, a halhatatlannak tekintett Haladást, a modernitás imádott Istenasszonyát – az Ész, az Egyenlőség, a Testvériség és a Szabadság Istenihez hasonlatosan – nem is túl távoli perspektívában egyetlen biblikus szóval búcsúztathatjuk: elvégeztetett…