Balla Zsófia költő egy hónappal ezelőtt, január 15-én ünnepelte születésnapját – őt kérdezte összegzésről és számvetésről, költői és emberi sorsáról, készülő vagy nagyon friss versekről, illetve régebbiekről Szuszámi Zsuzsa, a marosvásárhelyi rádió szerkesztője 2019 februárjában, illetve novemberében, a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásáron.
Balla Zsófia 1949 januárjában született Kolozsváron, ahol iskoláit is végezte, a Zenelíceumban érettségizett, majd 1972-ben a kolozsvári Zeneakadémia tanári szakán végzett. Versei 1965 óta jelennek meg. Itthon, Romániában 1968 és 1993 között nyolc verseskötete, és Aurel Şorobetea fordításában, 1983-ban – egy román nyelvű válogatott verskötet is napvilágot lát. Ezután azonban az akkori államhatalom korlátozta közlési lehetőségeit, és az ország elhagyását sem engedélyezték, majdnem 10 esztendeig nem kapott útlevelet. Nevéhez a versek, esszék mellett interjúk, portrébeszélgetések is kötődnek, a legismertebb közülük a Bodor Ádámmal készített interjú-sorozat A börtön szaga, amelyet a Jelenkor folyóirat közölt, majd kötetben is megjelent. Ugyancsak a Jelenkor hasábjain jelent meg Székely Jánossal készített beszélgetése is 1992-ben, Az ember, azáltal hogy ember bűnös címmel, amely forrásértékű, hiszen a visszahúzódó, ritkán nyilatkozó Székely János életművének későbbi kutatói is gyakran hivatkoznak rá.
A ma már többnyire Budapesten élő költőnek, írónak verseit meghatározzák a két otthon, a kolozsvári és a budapesti közötti érzés-ingadozások,a személyes traumák és veszteségek, a kisebbségi lét okozta szorongások, az egyetemes emberi kérdések. Ebben az értelemben az emlékezés számára nagyon fontos. Az élet két fele című gyűjteményes kötete, amely hetvenedik születésnapjára jelent meg, valaha megjelent versesköteteinek válogatása, szintén 2019-ben A darázs fészke címmel esszékötete, és egy CD is megjelent Balla Zsófia verseivel, amelyből részleteket hallanak a mai műsorban, tartsanak velünk!