Tudom, megszoktuk, különben is tőlünk távol történnek a tragédiák – meg hát egyrészt nehéz felfogni a nagy folyamatokat, másrészt az emberből mintha kiveszett volna a veszély- és felelősségérzet, valami miatt minden kihívás banalizálódik, miközben az emberiség reprimitivizációja megállíthatatlannak tűnik. Célom tehát az alábbiakban nem a figyelem felkeltése, különösen nem az ijesztegetés – de hallgassanak csak végig…
Beszéljünk arról, hogy mi várható. Olvasom például, induljunk ki ebből, hogy az Ausztráliát megfojtó erdő- és bozóttűz füstje lassan körbeszállja a Földet.
Hányszor halljuk tudálékosan idézni a pillangóhatás elvét: hogy „valahol egy lepke egyetlen szárnycsapása tornádót idéz elő a Föld másik oldalán”, de képtelenek vagyunk tudatosítani, hogy egy közép-európai országnyi kiterjedésű tűz – egymagában, hát még hasonló kilengésekkel együtt – képes „átírni” az emberi társadalom, a földi élővilág egészét. Ma Ausztrália áll lángokban, tegnap az Amazonas égett, azelőtt Szibéria, Alaszka, Görögország, a horvát tengerpart. Mint egy nonstop krematóriumból, a természeti kérlelhetetlen piromániája globális holokausztként zúdítja a füstöt a légkörbe, és sokan képtelenek felfogni, hogy közvetlenül vagy közvetve mindezt a globális hőmérséklet növekedése okozza, ahogyan okoz más, emberre végveszélyt jelentő hatásokat, amilyenek – a sarki örökjég gyorsuló ütemű olvadása, a karibi térséget leromboló hurrikánok, a szuperviharok vagy csendes-óceáni szigetek lassú, de biztos süllyedése mellett – betegségeket, járványokat káros mikroorganizmusok elszaporodása révén, élelmezési válságot, az ivóvízkészletek apadását, mindezek társadalmi következményeivel, elsősorban a migrációval együtt. A délkelet-ausztráliai tűzvészben eddig közel harmincan haltak meg, több százezren hagyták el lakhelyüket, otthonok ezrei pusztultak el, és az állatvilágot is óriási csapás érte: a Sydney-i Egyetem becslései szerint egymilliárd emlős, madár és hüllő pusztulhatott el – és még csak ezután jöhet a megatűz…
Nota bene: a 2016-os év után globálisan 2019 volt a legmelegebb Európában és a Földön, a valaha mért első öt legmelegebb év pedig az eltelt évtizedre esik. 2018-ban még a gazdaságilag legfejlettebb Németországban is rekord számú, tízezer áldozatot szedett a forróság.
A tagadhatatlan átlaghőmérséklet-növekedéssel együtt emelkedett, szintén tagadhatatlanul, a légköri szén-dioxid koncentrációja, tavaly ez is minden eddigi csúcsot megdöntött. Az Ausztrália keleti partján tomboló bozóttüzek szeptember óta körülbelül 400 millió tonna szén-dioxidot küldtek a Föld légkörébe (egy héttel ezelőtti adat), ami több a 116 legalacsonyabb kibocsátású ország összesített éves kibocsátásánál. Lehet, hogy a klímaváltozás nem járul hozzá közvetlenül a bozóttüzek kialakulásához, de az emelkedő hőmérséklet és a csökkenő csapadékmennyiség miatt a növényzet és a talaj is egyre szárazabb, tehát közvetve mégis hozzájárul – mint megannyi más rossz következményhez is.
Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint az emberiségnek 2030-ig minden évben legalább 7,5 százalékkal kellene csökkentenie a károsanyag-kibocsátást, hogy a határértékül megszabott 1,5 Celsius-fokos átlagos emelkedést tartani tudja. Erre azonban nagyon kevés az esély, és nem csak politikai okok, egyes vezetők korlátoltsága és önzése miatt, de természeti okok miatt is: a sarkköri permafroszt (olyan talaj, amelyik örökké – de legalább két éven át – fagyott állapotban van) gyors ütemű felolvadása és a légköri károsanyag-koncentráció növekedése miatt a hőmérséklet-növekedés szinte biztosan két Celsius-fok fölé emelkedik – ami jelenlegi ismereteink szerint az ökoszisztéma és a társadalmak felbomlásához vezethet.
A világszervezet biodiverzitásra vonatkozó tervezete szerint az emberiségnek mindössze tíz éve van rá, hogy megakadályozza a földtörténetben a hatodik gyors/tömeges fajkihalást.
Egyszóval
a klímaszkeptikusoknak végeredményben igazuk van: nincs mit hisztériázni. Már késő.
Utánunk az özöntűz.
Ui. Ami Ausztráliába történt-történik, a kormány hozzáállása politikai szempontból is tünetértékű.
Mintha itthon, Kelet-Közép-Európában lennénk: Scott Morrison jobboldali miniszterelnöknek szemére vetik, hogy kezdetben megpróbálta kicsinyíteni a bozóttüzek jelentőségét, és a később bejelentett intézkedései sem elégségesek a tragédia megfékezéséhez. A politikus korábban tagadta, hogy emberi okai lennének a klímaváltozásnak, mára ezt az álláspontját már enyhítette, de még így is teljesen a szénipar szolgálatában áll, ezért valódi klímavédelmi intézkedéseket nem tesz. Egy legutóbbi interjúban is kitartott amellett, hogy nem akar „gazdaságpusztító” klímacélokat kitűzni. Hát igen, „first” az azonnali gazdasági érdek. Az egyeseké.