A korrupció ellen áthatolhatatlan vértezetben küzdelembe indulókat gyakran megilleti az erőszak és a szabad rablás joga, nem számoltatja el őket senki (legfeljebb akkor, ha nem voltak elég kegyetlenek), megbízóik számára minden ellenfél eleve bűnös, a sikert a kárvallottak számában mérik, járulékos áldozatok nem számítanak. Sokáig el sem tudtam volna képzelni, hogy mindaz, ami a korrupció elleni küzdelem nevében Romániában folyik, az Európai Unióban példaértékűvé válhat. Most pedig kemény politikai alkuk nyomán Laura Codruta Kövesi a jövőre létrehozandó Európai Ügyészség (EPPO) vezetője hét évre szóló mandátummal. A hölgy szakmai múltja fél perc alatt áttekinthető, Traian Basescu elnök korántsem profi érdemeiért hozta fel Bukarestbe 2006-ban legfőbb ügyésznek, bevallása szerint az imponált neki, hogy az ifjú hölgy versenyszerűen kosarazott – és mint tudjuk, azóta is kizárólag politikai alapon nevezték ki bárminek, így a Korrupcióellenes Ügyészség főnökének is.
Kövesi működése a DNA élén tévedések, visszaélések, bosszúállások, önkényeskedések sorozata volt, intézményét szó szerint a titkosszolgálatok rendelkezésére bocsátotta. A romániai jobboldalnak és a külföldi politikai és sajtóköröknek azonban imponált a „bátorsága”, vagyis hogy kíméletlenül elbánt Basescu politikai ellenfeleivel, és vívmányjelentéseiben világraszóló eredményekről számolt be. Sokáig senki sem vette a fáradságot, hogy azokat ellenőrizze is. Mestermunkái közé tartoznak a titkosszolgálatokkal megkötött megállapodásai, továbbá, hogy mintegy háromezer magisztrátus – ügyész és bíró – ellen kezdeményezett megfigyeléssel járó bűnügyi vizsgálatot, nyilvánvalóan zsarolás céljából. A dossziék ma is „élnek”, mérgezik a román igazságszolgáltatás egész rendszerét.
Második hároméves DNA-mandátumát Kövesi nem tölthette ki, visszaélései és alkalmatlansága miatt tavaly nyáron az igazságügyi miniszter javaslatára az államelnök menesztette tisztségéből. Így vált lehetővé – no meg feltehetően alkotmánysértéseinek köszönhetően –, hogy mára európai főügyész legyen. Így megy ez. Érdemei között szerepelhetett egyes kényes nemzetközi ügyek „megoldása” is, és megoldáson értsen mindenki, amit akar és tud. Egyetlen akadálya lett volna a magas európai tisztség elérésének: a hölgy igencsak „pönális”, azaz bűnügyi eljárás folyik ellene az igazságszolgáltatás szereplőinek bűncselekményeit kivizsgáló ügyészség (SIIJ) vádemelése alapján.
Magamat is unom, annyiszor tettem szóvá LCK viselt ügyeit, adtam hangot értetlenségemnek, amiért EU-ék rá se bagóznak a híres protokollumokra, arra, hogy a politika és a titkosszolgálatok rendszeresen megerőszakolják a bekötött szemű hölgyet, hogy egy ilyen ember – akinek huncutságait azonban kezdi megszellőztetni a nemzetközi sajtó is – miféle alkuk nyomán kerülhet ennyire fontos tisztségbe, a legjóhiszeműbb megközelítés szerint is legfeljebb nemi, földrajzi meg ki tudja, milyen „algoritmusok” alapján.
De itt ugorjunk vissza egy kicsit a történelemben. 2009. december hatodikán, Mikulás napján, késő este vegyes társaság gyűlt össze egy volt belügyminiszter lakásán, más politikusok, parlamenti képviselők, a fő titkosszolgálat két vezetője és egy bennfentes sajtós mellett ott volt Laura Codruta Kövesi országos főügyész is. Ez önmagában alkotmányellenes. 21 órakor jelentették be a tévék, hogy Traian Basescu elnök kihívója megnyerte a választást. Nem tudni, miről tárgyaltak az éj leple alatt a vendégek. Állítólag Basescu veresége esetére készen állt – sőt már gyülekezett – a tömeg tüntetni a korábban már bejelentett baloldali „csalás” ellen. (A csalás vádja öt évvel azelőtt már nagyon jól működött: akkor az elnöki címért polgármesterként – Theodor Stolojan helyett az utolsó előtti pillanatban beugró – Traian Basescu ezzel a módszerrel fordította meg a döntőben az eredményt Adrian Nastase szocialista pártelnök ellenében.) Lehet, hogy a tömegmegmozdulás, netán annak kordában tartása volt a megbeszélés tárgya. Valószínűbb, hogy egyéb. Tény, hogy reggelre a diaszpóra szavazatai megfordították az eredményt: Basescu második mandátumhoz jutott, Geoana pedig közgúnyolódás tárgya lett.
2009-ben sorsfordító választási csalás történt. Ott kezdődik, hogy Basescu szekus múltja miatt nem is indulhatott volna, persze ő tagadta. Felháborító jelenetek játszódtak le egyes külföldi szavazóhelyeken, különösen a párizsi román nagykövetségen. A végeredményben az alig több mint 70 ezer szavazatnyi különbség a leadott érvényes szavazatoknak csak a 0,68 százalékát jelentette. A leggyakoribb és legegyszerűbb módszer, amihez persze kellett egyes számlálóbiztosok árulása is: az eredmények megfordítása. Kövesi főügyész hozzájárulását a csaláshoz nem ismerhetjük. Két dolgot tudni: másnap kora reggel az utcán tartóztatták le és vitték be a szocialista honatyát, aki állítása szerint a Központi Választási Irodához akarta bevinni a párhuzamos szavazatszámolás perdöntő dokumentumait; Laura Codruta Kövesi a felszólítások ellenére sem volt hajlandó (immár DNA-főügyészként) megjelenni a 2009-es választási csalást kivizsgáló parlamenti bizottság előtt – ami szintén alkotmánysértés.
Mircea Geoanahoz viszont kegyes volt a sors. Ha 2009-ben győz (az igazság), ki tudja, mi várt volna rá. Lehet, sőt valószínű, hogy a Basescu-Macovei-Kövesi trió vezetésével, némi néppárti támogatással szétszedték volna. Talán úgy járt volna, mint Maugham sekrestyése … Ma viszont Mircea Geoana a világ legkeményebb szervezetének, a NATO-nak a második embere, főtitkár-helyettese! Ilyen fontos magas tisztségbe román ember még nem került. Egy hete, a NATO Parlamenti Közgyűlésének londoni ülésén, amelyen kiemelten foglalkoztak a Törökország szíriai beavatkozása nyomán kialakult helyzettel – továbbá sok más téma mellett az ukrajnai helyzettel, a határbiztonság, a fegyverek modernizációja és kontrollja, a kiberbiztonság, valamint a gazdasági szankciók kérdésével – Mircea Geoana már ilyen minőségben vett részt. Nem mellékesen Londonban jelentős magyar szocialista siker is született: a NATO Parlamenti Közgyűlése egyhangú szavazással alelnökévé választotta Mesterházy Attilát, az MSZP volt elnökét, aki eddig a Közgyűlés szocialista frakciójának vezetői posztját töltötte be.
Traian Basescuról idén bebizonyosodott, bírósági döntés tanúsítja, hogy besúgója volt a Szekuritáténak, Petrov néven írt feljelentéseket kollégái ellen. Kétszer öt évig volt Románia elnöke, megúszott – jelentős uniós, néppárti cinkos segítséggel két felfüggesztést (2007, 2012), nem csupán alkohol-, de bosszúszomja is olthatatlan volt, 2016-tól a Népi Mozgalom Pártja színeiben képviselő a román parlament felsőházában (szenátor), idén májustól európai parlamenti képviselő. Megjegyezzük: 2009-ben kötelező szavaztatással „független jelöltként” Elena nevű lányát is beküldte az Európai Parlamentbe. Most, remélem, börtönbe, a történelem szemétdombjára kerül. Egy Basescura vonatkozó minapi újságírói kérdésre válaszolva Geoana a semmibe nézett…
Ez volt a Basescu-korszak lényege: csalók vádoltak másokat csalással, korruptak vádoltak másokat korrupcióval – és azok, akik rendszeresen politikai nyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra, vádolják ugyanazzal az ellenfeleiket.
Főbb vonalaiban ez történik Klaus Werner Iohannis elnöksége alatt is. Ő is elintéztetett Kövesivel egy szocialista pártelnököt (Moldova György szellemes megállapítását parafrazálva: a román baloldali vezetőkről sosem készülhet csoportkép, ugyanis néhányuk mindig hűvösön van), ő is támogatja a korrupció elleni küzdelmet, miközben ingatlanvásárlásainak következményeivel és némi összeférhetetlenséggel kapcsolatban még mindig nagyon nem tiszta a kép, és végül ő is többször alkotmányt sértett. Arról nem is beszélve, hogy mennyire támogatta az igazságszolgáltatás függetlenségét és azokat, akik érte tüntettek. Ez adhatott erőt neki ahhoz, hogy most ügyészek leváltását kérje, az Európai Bizottság új elnökével megbeszélje a román biztos kinevezését, alkotmányellenesen szabotálja a kormányt, az Ab határozott döntése ellenére ne nevezzen ki minisztereket, és önös politikai céljai érdekében kormányt buktasson, a legnagyobb pártot ki akarja iktatni az ország politikai életéből.
Apropó, kormány. Ha minden igaz (mármint abból, amit az új kinevezett miniszterelnök, bizonyos Orban Ludovic mond), ma, csütörtökön már megtudjuk Iohannis második „én kormányom”-ja minisztereinek nevét, és a parlament esetleg szavaz is valamiről. Sokan kérdezik, minek kellett megbuktatni a viszonylag jól teljesítő kormányt. És sokan félnek, hogy következnek ismét a híres megszorítások, valahogy Constantin Brancusi Végtelen oszlopát idézve: Romániában a baloldali kormányok „kiengedik”, a jobboldaliak „megszorítják” a szociális juttatásokat.
Véleményem szerint Iohannis fő célja, a választási előny biztosítása mellett, hogy jobboldali biztossal ajándékozza meg az Európai Néppártot (a Brexit halasztásának köszönhetően erre van idő), legfőképpen pedig – amit be is jelentett, bár ugye nem szól bele a független igazságszolgáltatás ügyeibe – hogy a kormánya végezzen az igazságszolgáltatás szereplőinek bűncselekményeit kivizsgáló ügyészséggel (SIIJ). Eddig botrányok árán sikerült elszabotálni Adina Florea pályázatnyertes főügyész kinevezését ennek élére.
Ha meggondoljuk, hogy Kövesinek mázsás ügyei vannak ennél a vádhatóságnál, hogy a magisztrátusok, akik annyi visszaélést, szemétséget követtek el, most mennyire félnek, érthető ez a beavatkozó igyekezet. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV) keretében Romániáról készített legfrissebb jelentésben a román igazságszolgáltatás függetlenségét mélységesen tiszteletben tartó Európai Bizottság szerint is „mély aggodalomra adnak okot a romániai igazságügyi reformmal, illetve a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos idei fejlemények”, érthetővé válik sok minden egyéb is.