A tegnapi nyitórendezvények majdmindenikén elhangzott, hogy a tennivalók adottak a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben: a Brexit, a brit kiválás alaposan feladta a leckét az unió politikusainak és megrendítette a tagországok polgárainak az unióba, az uniós intézményekbe, azok hatékonyságába és eredményességébe vetett hitét. Többen is kiemelték, hogy a közösségi médiában terjesztett álhírek, rémhírek és féligazságok, no meg a vezető politikusok populizmusa vezetett a britek kiválásához. Így tennivalóként az is megfogalmazódott, hogy az uniós polgárokat, s köztük is főként a középkorúakat meg az időseket meg kell tanítani arra, hogy különbséget tegyenek a rájuk zúduló információözönben a valós hírek és az álhírek között. Biztatásként az egyik előadó megjegyezte, hogy a digitális korszakban felnőtt és szocializálódott fiatalok különbséget tudnak tenni az ellenőrzött, hiteles tartalmak és a közösségi hálón terjedő pletykák, álhírek, félinformációk között.
A másik vezérgondolat az esemény nyitórendezvényén a globális kihívásokra adandó globális válasz megkeresésének szükségessége volt. Egyik legfontosabb célként jelölték meg az unió különböző országai és régiói közötti különbségek csökkentését, ehhez kell társuljon az unió polgárai közötti szociális különbségek csökkentése. Emellett gyógyírt kell találni a klímaváltozás, a globális felmelegedés okozta gondokra is.
A megoldási lehetőségek között a kohéziós politika folytatását jelölték meg, hangsúlyozva, hogy erre a célra nagyobb összegeket kell fordítani, ugyanis az elmúlt hét esztendő folyamatos gazdasági növekedésének eredményei nem érték el az unió szegényebb országaiban, szegényebb régióiban élő polgáraihoz, annak áldásaiban nem részesülnek. A tagállamok egy része igaz, hogy jobban teljesített, csökkentve a más tagállamokhoz viszonyított fejlődésbeli különbséget, de ezen országokban növekedtek az egyes régiók közötti különbségek: vannak, amelyek jelentős mértékben fejlődtek, másokban növekedett a szegénység, a kilátástalanság. A kohéziós politikában nagyobb szolidaritásra van szükség, akárcsak a szociális politikában. A kettő sikere pedig az unió polgárai közérzetének javításához kell vezessen, ugyanis – mint elhangzott – elfogadhatatlan, hogy Európában, a világ egyik leggazdagabbnak tartott részében legyen még éhes, a feje fölött fedéllel nem rendelkező, iskolai és orvosi ellátásban nem részesülő gyermek. Európát ugyanis csak egészséges, önmagukat biztonságban tudó polgárokkal lehet építeni.
Európa átalakulóban van.
Magam is tapasztalhattam ezen a rendezvényen, hogy az új felállású parlament megkezdte munkáját, s ennek legfontosabb eleme a költségvetés kidolgozása és elfogadása, megszabva ezáltal a kontinensnyi államszövetség fejlődési irányát, célja pedig az uniós polgárok jólétének megteremtése. S azt is láthattam, hogy az unió kormányának szerepét betöltő Európai Bizottság ügyvivő testületként működik, amolyan félgőzzel, miközben zajlik a testület új tagjainak kiválasztása. S mint általában minden az unióban, ez is kissé nehézkesen, körülményesen megy, ugyanis meg kell keresni és találni a minden fél számára elfogadható megoldást. Mert Európa a kompromisszumok Európája, a párbeszéd Európája.
Bizonyára türelmetlenek vagyunk, gyorsabb eredményeket vártunk uniós tagságunktól. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy Románia, s ezen a hazai magyarság csak nyert az uniós tagságból, még akkor is, ha nem tudta, nem tudtuk kihasználni a felkínált lehetőségeket.
De hát Európa átalakulóban van, s vele együtt alakultunk mi is.