Az apostolok lován

Már pedig ezt teszi Pengő Zoltán újságíró, aki vasárnap indult Nagyenyedről és már a hatodik napnál jár, tartva a maga megállapította ritmust, miközben a történtekről mindennap beszámol a maszol.ro hírportálon megjelent blogján. Noha a média nem sokat beszél róla, de érdemes felidéznünk, hogy útjának voltak előzményei. 1972-ben például az akkor harminckét esztendős, háromszéki Jakabos Ödön, zsebében mindössze öt dollárral, tarisznyájában egy maréknyi csomakörösi földdel vágott neki a nagy útnak és kilenc hónap alatt meg is tette mindkét irányban. Igaz, nem csak gyalog, hanem ahogyan érte, autóstoppal, vonattal, az akkori Jugoszlávián, Bulgárián, Törökországon, Irakon, Kuveiton át Indiába, majd onnan Pakisztánon, Iránon, Törökországon és megintcsak Jugoszlávián át vissza. Igaz, hogy akkor még nem létezett sem internet, sem mobiltelefonos hálózat, de Jakabos Ödön is megtalálta a módját, hogy megossza az itthoniakkal élményeit, kalandjait, gondolatait, hiszen útinaplójából több, korabeli romániai magyar napilap is közölt részleket, sőt később, ugyancsak korai, 1979-ben bekövetkezett halála után, feljegyzései könyvalakban is megjelentek. Szerkesztés közben néhány gépírásos levele, pontosabban kézirat részlete, hozzám is eljutott és meg is őriztem mind a mai napig „A Paprika vendéglőben, Teherán központjában, magyaros berendezéssel, díszítéssel, székely ételeket találni. A női tulajdonos a Hargita megyei Gyergyóból származik.„ – olvasom most is az egyik oldalon ezt a mondatot, amely alighanem annak lehetett a következménye, hogy a hetvenes években Románia szép számmal küldött ki vendégmunkásokat, román állami vállalatok cégére alatt, az úgymond gyengén fejlett országokba. Egyébként itt a helye, hogy eszünkbe jusson egy nagy másik székely gyalogló, a manapság már a nyolcvanadik életévén túljutott Beder Tibor, egykori Hargita megyei főtanfelügyelő is. Ő Mikes Kelemen emléke előtt tisztelegve Rodostót célozta meg, és 1990-ben, 52 évesen, 84 napot kitevő gyaloglással összesen 2600 km utat tett meg. Mint könyvében írja, “ ezalatt átvergődtem a Kárpátokon, a Dobrudzsai- és a Balkán-hegységen, az Uludag- és a Toros-hegyeken, magam mögött hagytam az Erdélyi-medencét, a Moldvai-, Dobrudzsai-, a Balkán- és az Anatóliai-fennsíkot, 306 településen haladtam át, ebből 260 falun és 46 városon. “Manapság azonban az erdélyiek leginkább a spanyolországi El Caminon járnak gyalog. Ismerőseim, barátaim közül legalább tucatnyian zarándokoltak el Santiago de Compostellába és amikor hazatértek, mindenekelőtt magának a gyaloglásnak az élményéről számoltak be. Ahogyan a lépések egyhangúságában kitisztul az elme, ahogyan eltűnik a külvilág és az ember rájön életének legfontosabb hívószavaira. Vagy ahogyan gyalogló barátságok szövődnek a világ minden tájáról ideérkezők között és teljesen mindegy, hogy ki vagy, mi vagy, voltaképpen az út vagy, amit magad mögött hagytál. Nos, Pengő Zoltánnak az elkövetkező napokban, hetekben és hónapokban lesz amit maga mögött hagynia. Szurkoljunk neki, hogy életre szóló vállalkozása sikerüljön.