A javaslatok mögött álló motiváció egyértelmű. Az Amerikában székelő nagy tech-vállalkozások, a Google, az Apple, az Amazon, a Microsoft, a Facebook ezerszer nagyobb piaci értéket képviselnek, mint Európa legjelentősebb technológiai cégei, mint például a zenei kínálat piacvezetője, a Spotify. Az előbbiek piaci össztőkéje több mint egy billió dollárra rúg. És nagyvonalakban ugyanez érvényes a nagy kínai konszernekre is, mint a Baidu, az Alibaba, a Tencent és a többiek.
A tervezet készítői egy 100 milliárd dolláros részvénycsomag összeállítását javasolják, mellyel a befektetők a jelentős műszaki potenciállal rendelkező európai cégek felzárkózását alapozhatnák meg. Európa ugyanis az elmúlt évtizedekben fatálisan lemaradt az Amerikával vagy Kínával folytatott technológiai versenyben. A cél: komolyan veendő európai konkurenciát teremteni.
Ennek érdekében az európaiaknak is fontolóra kell venniük az amerikai árukra kivetendő büntető vámokat. Azaz, hogy a kereskedelmi háborúk kilátástalanságára Trumpot ráébreszthesse, Európának is vállalnia kell a konfrontációt. Ami gyakorlatilag az amerikai protekcionizmus átvételét jelentené. Ezt a lépést az indokolhatná, hogy Trump nem csupán az általa generált kereskedelmi háborúval próbálja szétverni a világkereskedelmet, de a WTO-nak, azaz a Világkereskedelmi Szervezetnek a működését is fokozatosan lehetetlenné teszi. Évek óta blokkolja a kereskedelmi döntőbíróságokba delegált új bírák elfogadását. Ha Trump törekvéseit a nemzetközi közösségnek nem sikerül megfékeznie, a világkereskedelem a totális szabály-nélküliség állapotába zuhanhat vissza.
De a Trumppal való konfrontáció önmagában még édeskevés. A kínai expanziós törekvéseket is mérsékelni kell, hiszen a példátlan pénzügyi alapokkal rendelkező kínai versenytársak akadálytalan térhódítása (a tervezet – a ránk, európaiakra jellemző vakmerőséggel – csupán harmadik országokról beszél) elkerülhetetlenül az európai ipar nemzetközi pozíciójának és innovációs dinamikájának eddigi eredményeit is veszélyeztetheti.
Hasonlóképpen Európának ellenőrzése alá kell vonnia a nagy amerikai online-platformokat is. Nem engedhetjük meg, hogy amerikai cégek diktálhassák, hogy politikailag mi számíthat korrektnek vagy inkorrektnek. Egyebek közt a politikai online-reklámok átláthatósági szabályainak tiszteletben tartását is ki kell kényszerítenünk.
Mindemellett Európának a gazdasági szankciók politikájának vonatkozásában is függetlenednie kell Amerikától. Hiszen ezek a szankciónk bennünket nem sújtanak kevésbé, mint az oroszokat. Vissza kell tehát állítanunk vagy következetesen érvényesítenünk kell az Oroszországgal, Kínával, Indiával kialakított partnerségi viszonyt. Ragaszkodnunk kell az Iránnal kötött atomegyezmény fenntartásához is, s ha Amerika ebbe nem hajlandó belemenni, akkor ki kell hátrálnia a NATO-szövetséges által rákényszerített Irán-ellenes gazdasági szankciókból.
A tervezetben felvonultatott célkitűzések a G7-ek (azaz Amerika, Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Kanada, Itália és Japán) vezetőinek a hét végén sorra került csúcstalálkozójának napirendjén is szerepeltek. S amint az várható volt, a minden korábbinál élesebb szembenállás sem maradt el.
Mind a hat napirenden szerepelt problémában (kereskedelmi háborúk, klímavédelem, Amazonasz-őserdők, egyenjogúság, iráni-konfliktus, Afrikai államok megsegítése) is egymásnak feszültek a vélemények. A legfejlettebb ipari országok korábbi egységét Trump elnök különutas politikája gyakorlatilag szétverte. Trump ugyanis nem csak az Iránnal kötött atomegyezményből, de a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményből is kihátrált. Ezekben a kérdésekben még az Európai Unióból rövidesen távozó, s az amerikai kapcsolatra ismét nagyon rászoruló Egyesült Királyság sem támogatja.
Pedig az egyetértésre minden korábbinál nagyobb szükség lenne. A G7-ek ugyanis a világgazdaság teljesítményének 45 százalékát nyújtják. S bár a széndioxid-kibocsátás mindössze egyharmada írható a rovásukra (az is főleg Amerika részéről) döntéseik a klímavédelem tárgyában is meghatározó jelentőségűek lehetnek.
A konfrontációnak azonban pozitív oldala is van. Európa arra kényszerül, hogy végre a saját lábára álljon, s ismét kitalálja önmagát.