Ferenc pápa Balázsfalván sok olyasmit mondott, amit nem ártana – és sohasem késő! – megjegyezni. A pápa szerint a román nép toleráns – nem olyan, mint a politikusok… A korrupció átok, főbűn, halálos bűn – a modern világ egyik legártalmasabb jelensége. Fel kell lépni a romboló ideológiák ellen, amelyek nem tekintik értéknek az embert, az életet, a házasságot és a családot; gyökértelenné teszik a fiatalokat; megrontják a gyermekeket. Akik a hit szerint élnek, igazabb hazát teremtenek, és egyesülhetnek. A pápa a térség legértékesebb örökségének tartja az 1586-os tordai országgyűlést, amely Európában először hirdette meg hivatalosan a vallásszabadságot és a lelkiismereti szabadságot. A történelem során megosztott keresztények végre rájöttek, hogy közelebb állnak egymáshoz, és szolidárisabbak lettek. Most pedig az a dolgunk, hogy megvalljuk a szabadságot és a könyörületességet; elősegítsük azt, hogy diadalmaskodjék a testvériség és a párbeszéd.
Ferenc pápa Balázsfalván hét görögkatolikus püspököt avatott boldoggá. Történetüket lapozgatva óhatatlanul rájövünk: a kommunista állam az ortodox egyházzal karöltve kínozta meg és pusztította el ezt a hét főpapot. Iuliu Hossu görögkatolikus püspöknek például a Groza-kormány és az ortodox egyház felajánlott egy metropolita – vagyis ortodox főpapi – tisztséget. A görögkatolikus püspök nem fogadta el, és ezért súlyos kényszermunkát végeztettek vele, amibe belepusztult. Liviu Chinezu görögkatolikus püspököt pedig télen a cellájában megfagyasztották… Szép munkát végeztek! A kommunista hatóságok és az ortodox egyház metropolita tisztséget ajánlott fel Vasile Aftenie görögkatolikus püspöknek is, aki ugyancsak visszautasította – ezért aztán szörnyen megkínozták: naponta órákon át verték, kitépték a szakállát, levágták mindkét karját. Pedig csak azt merészelte mondani, hogy „Vallásunk nem hálóing, amit éjjel felveszünk és reggel levetünk.” És az ő esetében megtörtént a szentté avatáshoz szükséges csoda is: a püspök elhunytát követően maguktól gyúltak ki a temetéséhez előkészített gyertyák! Ez egybecseng azzal, amit a vértanú püspök még annak idején, a felszentelésekor mondott: „A pap legyen a szeretet megtestesülése!” – ezzel mindenki egyetérthet. Egybecseng vele egy másik vértanú püspök, Ioan Suciu véleménye, mely szerint: „Akiből hiányzik az eszmény, annak a lelke temetővé válik”.
Ferenc pápa látogatása hasznos volt, mert eszünkbe juttatta, hogy a megosztottság – legyen az vallási, nemzeti vagy egyéb természetű – nem uralkodhat fölöttünk. Helyette az egységet kell szorgalmaznunk, különben belepusztulunk a nagy igyekezetbe, hogy minden áron anyagi haszonra, elismerésre és jövedelmező tisztségre tegyünk szert – vagyis, hogy tovább mélyítsük az egymás közötti szakadékot, a kíméletlen megosztottságot. Ennek csak a testvériség és a szeretet lehet az ellenszere: embertársaink megbecsülése és tisztelete. Meglehet, hogy mindez túlságosan ideális, prédikációként hangzik – de ez az egyetlen megoldás. Emberként kell viszonyulnunk egymáshoz, nem tehetünk egyebet. Különben kigyúlnak a gyertyák…