Az elmúlt napokban több információt is közzétettek Ferenc pápa romániai, és ami minket közelebbről érint, csíksomlyói látogatásával kapcsolatban. Többek között bemutatták a közösségi médiában és több hírportálon azokat a látványterveket, ahogyan a pápa cerebrálta szentmisére megnövelik a Hármas halom oltárt, hogy a több mint háromszáz koncelebráns pap, a kórus és mindenki más elférjen ott, ahogyan azt a Vatikán, a Gyulafehérvári Érsekség, a Ferences Szerzetesrend, Románia Államelnöksége, azaz a pápalátogatás hivatalos szervezői eldöntötték.
A látványtervek kapcsán, különösképpen a közösségi oldalon, kilencven százalékban magyarországi kommentelőktől elindult a gyalázkodás. Hogy fel kellenne kötni a tervezőt, mert cirkuszi sátrat emelt a színpad fölé. Hogy az egész román megrendelésre készült, és az a legfontosabb célja, hogy eltakarják a Hármas halom oltárt, mert az magyar jellegű. Hogy azért terveztek oda hat zászlórudat, hogy megtöltsék román zászlókkal. Hogy megszentségtelenítették ezt a szent hegyet. Hogy az oltártervező Makovecz forog a sírjában az ide nem illő módosítások miatt. Hogy…. de nem folytatom, inkább elmondom a saját tapasztalatomat, én ugyanis gyakran járok Csíksomlyóra, és az utóbbi hetekben többször is megnéztem, hogy mi történik. Nos, semmi különös. Betonoznak, megerősítik a biztonsági szerkezeteket, kicserélik a színpad elkorhadt deszkáit, a hármas keresztet már felújították, az előteret megnagyobbították és a hátsó részen is kialakították néhány helységet. Szó sincs semmiféle letakarásról, a félkörív alakú kupola arra szolgál, hogy eső, vagy kisebb-nagyobb záporok esetén is lehessen elvégezni a szertartást, a szembenlevő oldalon levő nagy tömeg pedig jól láthatja a Hármas halom oltárt. A módosításokat különben is ugyanaz a Bogos Ernő helyi műépítész tervezte, aki az oltár és a csíkszeredai Milleniumi Templom tervezésénél együtt működött Makovecz Imrével, ő volt az, aki akkor is lebontotta apró részletekre az organikus építészeti gondolatokat, és mindvégig felügyelte az építkezést. Egyszóval nincs itt semmi gond, mint ahogyan a hely szakralitását sem kell félteni. A csíksomlyói hegynyereg nem egy olyan hely, ahonnan kipárolog a szakralitás a nap minden percében és órájában, az esztendő minden évszakában és minden napján, mint ahogyan Pilisben gondolják azok táltosok, akik tetőtől-talpig fehérben a csíksomlyói pünkösdi búcsún is el szokták végezni a maguk mutatványait. Erről a helyről télen hóágyúzott sípálya indul, a hegy másik oldalán, amikor kedvező a széljárás, sárkányrepülők emelkednek a magasba, juhnyájak legelésznek a nyeregben, kutyatartó gazdák sétáltatják kedvenceiket, és olykor még közös fotókat is készítenek az oltáron, sőt mi több, a tavaly ősszel, heteken át, az oltár előtt hevertek a közeli bükkerdőkből kitermelt fák, és hangosabban sírt a motorfűrész, mint ahogyan szólt a templom harangja. Csíksomlyó környéke a hétköznapi élet része és akkor, azokban a percekben és órákban válik a hit otthonává, ha valaki ott gyakorolja akár közösségben, akár egyedül a maga vallását, ha valaki minden belső rezdülésével itt akar kapcsolatba kerülni Istennel. A Ferenc pápa elleni hadjárat már esztendők óta megindult Magyarországon, olyan tollforgatók írásai nyomán, akik „szenilis öregembernek”, „argentin libsinek”, „genderben hívő marhának”, „migránsláb puszilgatónak” , „ az összeesküvő szabadkőművesek vezérének” és a jó ég tudja, még minek nevezték. Ők hintették el nem a véleményszabadság, hanem a gyűlölet magvait és most le is arathatják. Ferenc pápa azonban nem a gyűlölködőkhöz, hanem mindenekelőtt hozzánk, a székelyföldi és csángóvidéki katolikussághoz jön, hogy előzmények nélküli, valóban történelmi látogatása ott maradjon a jelen és a jövő nemzedékeinek a hitében és emlékezetében. Hogy is hangzik a szentmise egyik legszebb mozzanata? Az Úr békéje legyen veletek mindenkor, köszöntsétek egymást a béke jelével! És ilyenkor kezet fogunk, egymásra mosolygunk és egymás szemébe nézünk. Csupán annyi a teendőnk, hogy ezt ne feledjük az elkövetkező napokban és hetekben.