Ma a magyar költészet napjával foglalkozom, természetesen a szokásostól eltérően fogom tálalni a témát. Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy a megnevezést csupa kisbetűvel írjuk, ugyanúgy, mint a többi nevezetes nap, illetve ünnep, időszak és történelmi esemény nevét – olvasható a jelenleg érvényben lévő helyesírási szabályzatban. Tehát a világhálón is gyakran látott nagy kezdőbetűs írás helytelen.
De mit is jelent a költészet? A magyar értelmező szótár szerint az „irodalomnak az az ága, amely a nyelv művészi módon megformált eszközeivel, verses alakban fejezi ki a költő tudatában tükröződő valóságot, a költőben támadt gondolatokat, érzéseket”. Szintén költészetnek nevezzük egy költő verses műveinek összességét, a benne megnyilvánuló sajátos érzés- és gondolatvilággal együtt. Ezért beszélünk például Tompa családi költészetéről, Petőfi forradalmi-republikánus költészetéről, Vörösmarty gondolati költészetéről, Arany öregkori, humoros költészetéről vagy Ady szerelmi költészetéről.
Ugyanakkor a költészet az érzelem és képzelet gazdagságával telített líraiság szinonimájaként is előfordul a választékos nyelvhasználatban. Például akkor, ha azt mondjuk, hogy ez a regény tele van költészettel. Szintén ezzel a kifejezéssel írhatjuk le a művészeti alkotások gazdag érzelem- és képzeletvilágát, valamint „a valóság, a természet, az élet jelenségeiben megnyilvánuló, az érzelmeket és a képzeletet megragadó hatást”. Eszerint a hajnalnak, a tavasznak és az alkotásnak is lehet költészete.
Most pedig szeretnék kiragadni egy idézetet a Holt költők társasága című filmből, amely egy konzervatív fiúiskola mindennapjait eleveníti fel. „Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság… ezek mind nemes dolgok, kellenek a létfenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.”
Ha már ilyen sok szó esett a költészetről, úgy érzem, hogy le kell ásni a kifejezés gyökeréig. A költ szavunk egyik jelentése az etimológiai szótár szerint: „verset, zeneművet kitalál, megalkot”. Nem mellékesen a kel ige műveltető képzős származéka, a támaszt, létrehoz jelentésű kelt alakváltozata.
A mai részből nem maradhat ki József Attila, aki nélkül ma nem ünnepelnénk. 1964-ben ugyanis az ő születésnapját, április 11-ét nevezték ki a magyar költészet napjának. Azóta minden évben irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat és költőtalálkozókat szerveznek, tisztelegve a magyar költők előtt.