Az Európai Parlament Néppárti Frakciójának döntése, miszerint ha a magyarországi FIDESZ-KDNP nem teljesít bizonyos feltételeket, kizárják a frakcióból, napok óta az európai közvélemény figyelmének középpontjában áll.
S okkal, hiszen amint azt Die Welt-beli cikkében a miklósvári származású Boris Kálnoky is megjegyzi, nehéz eldönteni, hogy itt ki kit fenyeget. Manfred Weber, a szekció elnöke, aki egyben az Európai Bizottság elnöki tisztségének néppárti csúcsjelöltje is, a magyar kormánypártoknak a szekcióból való kizárásával voltaképpen önmaga alatt vághatja a fát.
A legújabb közvéleménykutatások szerint ugyanis az önmagát keresztény-konzervatívnak valló Néppárt a májusi választásokon 43-mal kevesebb helyet szerez a Parlamentben, s így képviselőinek száma 174-re esik vissza. A szocialista és szociáldemokrata frakció még jelentősebb veszteségekre számíthat. Ők 45 helyet veszítenek, s mindössze 141 képviselőt juttathatnak be a Parlamentbe. Ily módon azonban a két frakciónak együtt sem lesz annyi képviselője, hogy – amint az az előző két ciklusban történt – közösen választhassák meg a Bizottság elnökét.
A jobboldali pártokból alakult „A Nemzetek és a Szabadság Európája” elnevezésű frakció ezzel szemben csaknem kétszeresére növeli képviselőinek számát.
A Néppárti frakcióban a FIDESZ-KDNP a németek mögött a legnagyobb lélekszámú tagszervezetnek ígérkezik. Ha még őket is kizárják, a Néppárti frakció lélekszáma 13-14-gyel csökken, s a jobboldali NSZE (azaz Nemzet és Szabadság Európája, melyben jelentős számú lengyel, olasz, osztrákok párt található), s melynek egyik legfontosabb vezetője, az olasz Északi Liga elnöke, Salvini már jó ideje bejelentette, hogy a FIDESZ-KDNP-t tárt karokkal várják soraikban, tovább javíthatja pozícióit.
Ami Manfred Weber szempontjából annál is problematikusabbá teszi a helyzetet, hogy az esetleges szövetségesnek számító zöldek is 8 helyet veszítenek, a jobboldali konzervatív és Európa-kritikus ECR (Európai Konzervatív és Reformista Csoport) nevű frakció, mely a szocialistákkal és az erősen balra tolódott néppártiakkal bizonyosan nem lép „koalícióra”, 24-ről 51-re növeli képviselőinek számát. De még a jobboldali populisták is egy hellyel többre számíthatnak. Az Európai Föderalisták Frakciója megőrzi 165 helyét, és a két euroszkeptikus szekció képviselőinek száma is 80-ra, illetve 94-re növekszik, s ezzel több képviselőt küldhet a Parlamentbe, mint az – egyelőre a FIDESZ-KDNP-t is magában foglaló – Néppárti Frakció.
Nem véletlen tehát, hogy miközben a német sajtó szabályos sajtókampányt indít Orbán Viktor ellen, s Hannelore Crolly szavaival a brüsszeli vezetést is úgymond „felháborítják Orbán eszement összeesküvés-elméletei”, Weber mégis kénytelen Budapestre látogatni, hogy Orbánt rávegye a néppárti ultimátumban fogalt feltételek teljesítésére, azaz arra, hogy „azonnal és végérvényesen leállítja Brüsszel-ellenes kampányt”, hogy bocsánatot kér a néppárti vezetéstől a Junker-Soros plakátok miatt, és végül, hogy garantálja a Közép-európai Egyetem (CEU) megmaradását Budapesten.
A „szívélyes légkörben” lezajlott találkozó nem vezetett kézzelfogható eredményre. Így aztán március 20-án – egy nappal a Néppárti Konferencia előtt, melyen végleges döntés születhet – a frakció vezetésének állást kell foglalnia: milyen álláspontot képviseljen a70-ből 13 (jobbára erősen elfogult és – a mi Băsescunk pártjához hasonlatosan – támogatottság tekintetében sem túl jelentékeny) tagszervezet által kezdeményezett kizárási javaslattal kapcsolatban.
A Néppárti Szekció zsugorodása egyébként sem ma kezdődik. Már a jelenlegi ciklusban is 23 helyet veszített az előbbihez viszonyítva.
Így aztán senki nincs könnyű helyzetben. Orbán ragaszkodna a bennmaradáshoz, hiszen a nyugati sajtó – főként a német és a francia – a magyar miniszterelnököt amúgy is az európai politika fekete bárányaként bélyegzi meg. Cristina Brause, Alexej Hoch, Annelie Naumann „Álhírterjesztők” című cikkükben Orbánt és a FIDESZ-KDNP-t úgynevezett Fake News-ök terjesztésével, összeesküvéselméletek gyártásával és az orosz „Európa-ellenes mocskolódások” átvételével vádolják. A plakátkampány valóban nem különösen okos és főként ízléses dolog. De kétségtelenül ízlésesebb, mint a Brause-Hoch-Naumann-féle féktelen rágalomhalmaz…
Orbán részéről azonban továbbra sem lenne túlságosan okos dolog úgymond alájátszani a vádaknak. Bár a kérdésben – innen, Erdélyből és valóban kielégítő tájékozottság híján – nehéz lenne magabiztosan állást foglalni. Arról nem is beszélve, hogy maga Orbán is óvatos, nem siet eleget tenni a honi és a nemzetközi ösztökéléseknek, hogy – a néppárti döntésnek elejét véve – maga lépjen ki a szekcióból. Hadd döntsön a 21-ei közgyűlés, és a következményekért maga vállalja majd a felelősséget is.
Mellesleg Orbán nem minden alap nélkül reménykedhet abban, hogy az 70 tagszervezet képviselőinek többsége végül is a kizárási javaslat elutasítása mellett dönt.
Ez is győzelemnek számítana.