Anyanyelvünk állandóan változik, új fogalmakkal bővül a szókincs, néhány megnevezés pedig eltűnik a süllyesztőben. Jó példa erre A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása, amely mintegy 8000 szóval többet sorakoztat fel, mint az elődje.
A szótározandó szavakból összeállított előzetes lista mérete jóval terjedelmesebb volt, a kiadvány készítői viszont egyenként mérlegelték, hogy végül mi kerüljön be a szótári részbe.
A végleges változatban a magyar nyelvhasználók leggyakrabban használt szavaival találkozhatunk, többnyire a társadalmi, gazdasági, politikai és tudományos élet területéről. A válogatásnál az aktualitás is sokat nyomott a latban, olyannyira, hogy számos neologizmus, azaz új szó is bekerült a szótárba, leginkább az időszerűség miatt.
Az egyik ilyen szó a szelfi, magyar kiejtés szerint leírva. Ellenzői többek között az önkép, pillanatportré, önpillanatkép, önfotó, illetve az önfénykép kifejezéseket igyekeztek meghonosítani a magyar nyelvben, egyelőre kevés sikerrel.
De ott van még a szintén magyar kiejtés szerinti ímél, amely elektronikus levélként, villámlevélként és drótpostaként is megpróbál betörni a köztudatba. Ha továbbra is az angol megnevezést szeretnénk használni, mindenképp tegyünk kötőjelet az e betű és a mail szó közé, ugyanis a magyarban van egy másik kifejezés, amelynek az egybeírt email-lel azonos az írásmódja, a kiejtése viszont más. Zománcot jelent.
Mielőtt kiderülne, milyen szavak váltak elavulttá, érdemes tisztázni a magyarítás és a magyarosítás közötti különbséget, főként azért, mert nagyon sokan vegyítik a két fogalmat… amúgy sokáig én sem voltam tisztában azzal, hogy mikor melyiket kell használni. A nyelvészek szerint akkor beszélünk magyarításról, amikor idegen szót, kifejezést magyarral helyettesítünk. Például a már említett szelfit az önarcképpel, az e-mailt pedig a drótpostával. A magyarosítás viszont azt jelenti, hogy idegen eredetű szót magyarosra változtatunk, alakítunk, esetleg magyaros átírást használunk. A magyar kiejtés szerinti szelfi és az ímél is ebbe a kategóriába sorolható.
Természetesen olyan szavak, kifejezések is vannak, amelyek az eggyel korábbi, vagyis az 1986-ban kiadott helyesírási szabályzat megjelenése óta időszerűtlenné váltak. Példaként felhoznám az agárkutyát, az átíró könyvelést, illetve a csillaglábat; ezek közül egyik sem szerepel a legújabb szabályzatban.
Nem mellékesen 2017-ben megjelent a Magyar helyesírási szótár, amely az előszóban leírtak szerint a tágabb értelemben vett, határokon átívelő magyar köznyelv helyesírási szótára kíván lenni. „Ennek szellemében a köznyelvi elemeken túl tartalmazza a szélesebb körben élő szaktudományi szavakat, valamint a fontosabb idegen szavakat is, szem előtt tartva azt az elvet, hogy helyesírási szótárként elsősorban az írásmód tekintetében kell tájékoztatással szolgálnia.” A kiadvány egyébként teljes mértékben igazodik A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásához. Megtaláljuk benne például a nem magyarországi településnevek hagyományos magyar megnevezését, illetve a hivatalosan használt helyi formát is. Például: Amszterdam, Kolozsvár, Léva, Rodostó, valamint Varsó. A magyar helyesírási szótárban nincs utalás a különféle helyesírási szabályokra, ezért ha a miértekre is szeretnénk választ kapni, érdemes beszerezni A magyar helyesírás szabályai 12. kiadását. Én mindkettőt használom a mindennapi munkám során.