Az a szerencse és megtiszteltetés ért korábban, hogy magam szerkeszthettem a jeles szokáskutató, dr. Balázs Lajos nagy szokásmonográfiáit. Az emberi élet nagy fordulópontjaihoz – a születéshez, a házassághoz és a halálhoz – kapcsolódó szokásokat és rítusokat mutatja be a három vaskos kötet, s a sorozat egy negyedik könyvvel is kiegészült: a mindhárom fordulópontot átható nemiséggel foglalkozó munkával.
E könyveket olvasva feltűnt, hogy milyen fontos szereppel bírnak az ember – mint társadalmi lény – életét meghatározó szokások és rítusok között a közösen végzett dolgok. Így például a lakodalomban a közös étkezés nem pusztán az éhség csillapítását szolgálja, hanem erősíti az új pár, illetve az immár eggyé lett két család közötti kapcsolatot, köteléket, az együtt elfogyasztott étkek némelyike rituális töltetet kap, a professzor úr szavaival élve: „rendeltetésük a siker, az áldás, gazdasági gyarapodás, gyermek- áldás mágikus biztosítása, az átmenet egy-egy minőségi lépésének elismertetése, elfogadtatása a közösséggel”.
Ezek a gondolatok jutottak eszembe egy mai, számomra kedves esemény kapcsán, ugyanis pár perce léptem ki a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárból, ahol felolvasómaratont szerveztek Radnóti Miklós műveiből.
Az idei maraton immár a tizenegyedik volt a sorban, az elsőt a csíkszeredai László Judit pedagógus kezdeményezésére szervezték meg 2009-ben Székelyudvarhelyen, akkor Benedek Elek műveiből olvastak fel a résztvevők. Azóta kiterebélyesedett a rendezvény, évente újabb és újabb települések intézményei kapcsolódtak be a közös felolvasásba. A rendezvény földrajzi határai kitágultak, idén például a Kárpát-medencei magyar intézmények, személyek mellett a Koreai-félszigetről is van regisztrált résztvevője a maratonnak. 2014-től a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár látja el a főszervezői teendőket, az anyagi hátteret Hargita Megye Tanácsa biztosítja.
Hogy kik vesznek részt a közös felolvasáson? Természetesen a könyvtár munkatársai, a Csíkszeredában működő hivatalok és intézmények – így Magyarország Főkonzulátusa vagy a Sapientia Egyetem – munkatársai. De ami talán a legfontosabb: a város iskoláiból egész osztályok kapcsolódtak be a rendezvénybe, s a gyermekek, fiatalok vagy a könyvtár rendezvénytermében, vagy saját iskolájukban olvastak-olvasnak fel Radnóti Miklós műveiből. Idén a látássérülteket tömörítő civil szervezet tagjai is bekapcsolódtak a közös felolvasásba: Braille-írásos kötetek, illetve különleges számítógépes programok segítségével idézték meg Radnótit.
A könyvtár munkatársai számszerűsítették az eddigi felolvasómaratonok adatait. Ezek szerint az első közös olvasáson mintegy háromezren vettek részt, 2015-re – amikor Kányádi Sándor műveiből olvastak fel – ez a szám 42 ezerre növekedett, tavaly 38 ezren olvasták közösen Petőfit.
Idén a szervezők a 110 éve született és 75 éve elhunyt Radnóti Miklós alkotásainak közös olvasására hívták a könyvbarátokat. A kettős évforduló jó alkalmat szolgáltat arra, hogy felidézzék életművét, hogy megtartsák a köztudatban művészetét.
A könyvtár munkatársai Pilinszky Jánost hívták segítségül, hogy hangsúlyozzák a költő nagyságát: „Radnóti Miklós számomra éppúgy szó, egyszeri, pótolhatatlan, kihagyhatatlan és persze megismételhetetlen, mint az, hogy szög, idill, kert, vagy mondjuk kenyér, vagy az a szó, hogy tömörség…”.
S máris visszakanyarodtuk a rituális étkek közös elfogyasztásának analógiájához: a közösen elfogyasztott szellemi táplálék nemcsak a szellemet, hanem a közösséget is erősíti. Ez a felolvasómaraton legnagyobb hozadéka.