“Online nem lehet házasságot kötni és katonai szolgálatot teljesíteni” – mondta az elmúlt napokban megtartott tanácskozáson annak a Hargita megyei küldöttségnek a vezetője, amely nemrég Észtországban járt egy nyolc európai országot átfogó, több évre kiterjedő, unió támogatta digitalizációs program keretében. Más egyebet mindent el lehet intézni a legkisebb faluból is, hiszen mindenkinek van digitális kártyája, mindenkit megtanítottak számítógépet használni és teljesen fölösleges elmennie bármiféle hivatalba, mert legyen szó közszolgáltatásokról vagy magánjellegű ügyletekről, minden otthonról lebonyolítható, a digitális aláírásokkal egyetemben.
Valóban, a másfél milliós kis balti ország információtechnológiai szempontból felfutott Európa élvonalába és nem csupán a Hargita megyeiek tájékozódtak Tallinban, hanem spanyolok, bolgárok, olaszok, szlovének és görögök is. Persze, a látogatás célja nem a teljes észt államigazgatásba való betekintés volt, hanem ennek egy jóval kisebb szelete: a természeti és kulturális értékek digitalizálásának az áttekintése, illetve annak felmérése, hogy milyen hasznos tapasztalatokat lehetne hazahozni e tekintetben. Nos, ami csakhamar kiderült: miközben Észtországban minden adatbázis össze van kötve és több platform is biztosítja az állandó együttműködést, addig mifelénk, sem az országban, sem a megyében a már létrehozott adatbázisok közötti átjárás nem, vagy csak alkalomszerűen biztosított. Hargita megyében is elindult több kezdeményezés, de ezek meglehetősen amatőr módon működnek, föltétlenül szükség van az egységes szemléletre és olyan akciótervre, amelynek megvalósulását részletekre lebontva lehet követni. A természeti és épített örökség , a múzeumok és galériák, a könyvtárak és archívumok, az irodalmi látnivalók és a helyalapú történetek digitalizálása – ez lenne a négy nagy terület, amelyeken a digitalizáció lehetővé tenné, hogy a jövőnek is őrizzük meg a jelent és a múltat, illetve mindezeket az értékeket kellő gazdasági haszonnal is be lehessen kapcsolni a turisztikai körforgásba. Ilyen tekintetben tanácsadó cégek segítségével el is készítették azt a draft- programot, azaz bővíthető, módosítható változatot, amely néhány esztendő múlva célhoz is vezethet. Persze, hogyha addig lesz országos digitalizálási stratégia, hogyha lehet majd bővíteni a humánerrőforrásokat, hogyha lesz jóval több elektronikus eszköz a folyamatos munkához, hogyha – és itt már elegendő egyetlen szó, amely mindent összefoglal–, hogyha lesz pénz mindehhez. A digitálizálás ugyanis sem átfogó koncepció, sem pénz nélkül nem működik és úgy tűnik, miközben a célrendszerek lassan, de kialakulnak, addig az éppen parlamenti vita alatt álló idei költségvetési tervezet erről feledkezik meg: bizony, az eddigieknél jóval nagyobb összegeket kellenne beruházni az információs technológiákba, mert megyei vagy helyi költségvetésekből nagyobb volumenű és hosszabb időtartamú munkára nem futja. Észtország sem népességében, sem kiterjedésében nem vethető össze Romániával, viszont gazdasági számításai azt mutatják, hogy egy fél évtized alatt megtérült a befektetés és a digitális átállás hatékonysága, jövedelmezősége évről-évre egyre számottevőbb, miközben a polgárok megszabadulnak a fölösleges, időrabló bürokratikus eljárásoktól, az időfölösleget pedig többek között vállalkozások létrehozására vagy gyarapítására fordíthatják. Mifelénk az már nem újdonság, hogy néhány évtizeddel mindig Nyugattól vagyunk lemaradva. Bizony, oda kellenne figyelni, nehogy Kelettel szemben is ugyanez történjen.