Egy Băsescu-párti képviselő nyilatkozatát olvasom. A Népi Mozgalom Párt korifeusa sorra vesz minden témát, amelynek tárgyalása szavazatokat hozhat számára és a pártja számára. Kijelenti: „a különleges nyugdíj lopás”. Mint ismeretes, többek között a parlamenti tagok és a hadsereg vezetői lophatnak így. Vagyis ők 1000 eurót meghaladó különleges nyugdíjat kapnak, miközben 4,5 millió egyszerű román állampolgár nyugdíja nem éri el még az ezer lejt sem.
Az euró jelenleg 4,744 lejt ér.
A képviselő úr azzal is eldicsekszik, hogy 2002 óta szélesítik a Bukarest körüli főutat, de még ma sem értek végére a munkának. Pedig ezen az úton naponta 150 ezer autó halad, helyenként 17 kilométer per óra sebességgel, amivel legfeljebb egy lovasszekér büszkélkedhet…
2009-ben 7,8 millió polgár szavazta meg a parlamenti tagok számának csökkentését. A népszavazáson a szavazók 91 százaléka úgy döntött, hogy a szenátorok és a képviselők száma – együtt – ne haladja meg a 300-at. Vagyis nagyjából felére csökkentették a törvényhozók számát. Hogy jó ez vagy rossz? Szerintem az a jó, ha többen vannak, árnyaltabban látják a problémákat, és főleg többet dolgoznak. A Szenátus hallgatólagosan elfogadta a népszavazás eredményét tartalmazó törvényjavaslatot, a Képviselőház viszont, akinek döntő szava van az ügyben, egyelőre csak napirenden tartja, anélkül, hogy megtárgyalnák.
A Băsescu-párti képviselő lelkesen említi, hogy az Alkotmánybíróság elvetette az új Közigazgatási Kódexet, amelynek előírásai szép hazánkban második hivatalos nyelvnek nyilvánították a magyar nyelvet. Persze én ma sem értem, hogy miért kell megkülönböztetést tenni a nyelvek között. – Ilyen gyenge elméjű vagyok. – Hiszen, csodálatos emberi alkotás minden nyelv! Amit értékelni kell, és tisztelni kell! Csak hát a politika valójában nem értékel és nem tisztel semmit. Aztán mint kiderült, az Alkotmánybíróság nem a magyar nyelv előreléptetése miatt vetette el az új Közigazgatási Kódexet, hanem a prefektusi intézmény decentralizációja miatt. Pedig Klaus Johannis államfő – ez is jellemző ránk: egy másik kisebbségi személy – a kisebbségek közigazgatásbeli anyanyelv-használata miatt küldte az Alkotmánybírósághoz ezt a törvénytervezetet.
De az Alkotmánybíróság ravaszabb volt: talált egy más csomót a kákán ahhoz, hogy a román politikusok magyarellenességének érvényt szerezzen. Mert, ha bukik a Kódex, függetlenül attól, hogy miért, akkor nekünk be kell fognunk a szánkat, nem fejezhetjük ki magunkat természetesen, anyanyelvünkön az állami hivatalokban. Ez volt a tét…
Persze, vannak más fájdalmas hiányosságok is, amiket a képviselő úr nyugodtan emlegethet – mint például az, hogy Romániában 8000 iskolának nincs tűzvédelmi engedélye, bármikor leéghet, akár a Colectiv… Üssünk a szánkra! És 5500 iskolának nincs egészségvédelmi engedélye – akár a járványos betegségek fészkei lehetnek…
Politikus urak! Nem elég az, ha a bajokat emlegetik és ujjal mutogatnak egymásra, bűnösnek kiáltva ki a másik pártot. Inkább mondják el azt, hogy önök – személy szerint – mit tettek a hiányosságok megszüntetéséért, vagy például a többség és a kisebbségek közötti barátságért? De ne hazudjanak! Ugye, ez – különösen az utóbbi, a többségiek és a kisebbségiek közötti barátság – föl sem merül az önök nyilatkozataiban. Nem jelent politikai tőkét.